Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. II. 1306-1310. (Budapest–Szeged, 1992.)

599. 1309. ápr. 5. Atvinc Cristianus testvér Bystrici-i domonkos perjel, Péter testvér, a Varasium-i minoriták lector-a és Renoldus Stolzimberc-i ~ Stolzimbel-i plébános engedelmeskedve a címzett, Gentilis testvér Hegyi Szt. Mártonról címzett bíborospap, szentszéki követ utasításának (1. 551. szám), ápr. 4-re Alsó (Inferior) Wynzre hívták a feleket, akik elővezették tanúikat: Sifridus kerci (Candela) cisztercita rendi perjelt, Bertoldus Keldenich-i plébánost, Keldenik-i Salamon c. fia Miklós ifjút, Miklós szebeni esküdtet, Heniungus szebeni küldöttet, Herricust, a Keldenich-i OO. SS.-egyház képviselőjét és annak testvérét, Miklóst. Ezek jobbára látták [László] vajda fenyegető oklevelét (1. 492. szám). Sok oklevelet mutatott be Szeben és Sebys egyeteme, György szebeni plébános, Walterus, a szebeni Szt. Lélek-hospitalis mr.-e és János, Umbertus ~ Vmbertus falujának plébánosa. Mindezek a vajda oklevelén alapultak, amelytől megrémülve a képviselők nem mertek útra kelni. A vajda (princeps) nem képviseltette magát. Ezt az oklevéladók pecsétjükkel megerősítve jelentik a címzettnek, s a jelentől számított 20. napot jelölik ki a követ előtti megjelenés határnapjaként. D. in Vinz Inferiori, sabb. in Albis, Non. videlicet Apr., a. d. 1309. Á.: Acta Gent. és ZW. szerint: az 552. számú oklevélben. K.: F. VIII. 5. 41-47. (Batthyány, Leges eccl. alapján); Acta Gent. 188-191.; ZW. I. 239 - 242. (mindkettő Á-ról). R.: Fabritius 7. (F. alapján). Román ford.: Doc. Trans. I. 93 - 96. (ZW. alapján). 600. 1309. ápr. 5. (Velence) Zárai Bottonum-i Grescus ~ Greschus 1309. ápr. 5-én (in 1309., mensis Apr. die 5. intrante, ind. 7., die sabb.) Petrus Gradonico velencei dogé jelenlétében hírül adja: egy föld ügyében per volt zárai Zevalellum-i Lompre, ill. Berberium-i Sclavogost és Gergely testvérek között. Vitájuk eldöntésére Grescust kérték fel, valamint mindkét fél 1-1 személyt. Sclavogost és Gergely elmondása szerint Lompre jogtalanul tartotta e földet, s Lompre saját akaratából ment el Scardona-ba Pál bánhoz, hogy annak tetszését elnyerje. A bán oklevélbe (1. 598. szám) foglalt ítéletet hirdetett a perben, amit a testvérek bemutattak. Lompre azzal védekezett, hogy érvei előadására fordult a bánhoz és nem tetszés-vágyból (non pro placitare), mivelhogy a vitás földet Sclavogost és Gergely apjától ő maga vásárolta. Megegyezés híján Grescus és a testvérek által elfogadott bíró a bán ítéletét erősítette meg.