Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. II. 1306-1310. (Budapest–Szeged, 1992.)

EmL: a 304. számú oklevélben. K.: Reg. Slov. I. 245. R.: uo. 303. 1308. jan. 13. Poitiers [V.] Kelemen pápánál az erdélyi egyházmegye Medies-i földjének dékánja és egyházainak rector-ai panaszkodtak: az erdélyi egyházmegye fehérvári főesp.-e, aki főesp.-ségében az egyházlátogatásokat (visitatio ecclesiarum) végzi, nem elégedve meg az ekkor beszedett jövedelemmel, látogatása során a dékántól és a rector-októl jogtalanul további összegeket igyekszik kicsikarni. A panaszkodók félnek a főesp. hatalmától, a városon v. az erdélyi egyházmegyén belül nem tudnak biztonságosan összegyűlni. A pápa utasítja az esztergomi egyházmegye szebeni prépostját, hogy a feleket összehíva az ügyet zárja le. D. Pictauis, Id. Jan., pápasága 3. évében. E.: Theil-Werner és ZW. szerint: Medgyesi (Media§) kápt. lt. Plicán regisztrációs jelzet, hátoldalán: Rogerius de Rocca; ólom függó' pecsét. K.: Theil-Werner 5.; ZW. I. 237 - 238. (mindkettő' E-ról). Román ford.: Doc. Trans. I. 49. (1307. jan. 13-i kelettel), 63 - 64. (ZW. alapján.) 304. 1308. jan. 13. A Scypus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja tanúsítja: Relikuerch-Rukuerch fia Miklós előtte szóban és nem írásos formában hosszabb idő óta támadta keresztfiait, Mykus fiait: Lászlót és Miklóst, hogy a kápt. privilégiuma (1. 302. szám) szerint általuk szerzett 40 hold föld, azaz földjüknek fele őt illeti, de végül bevallja: állítása igazolására nincs írásos bizonyítéka, s ha a jövőben ilyennel elő is állna, az érvénytelen. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki; a. d. 1308., in oct. Epiph. d. E.: Dl. 39 639. (Petróczy cs. lt. AS. 13.) Hátoldalán rányomott kerek, természetes színű pecsét nyoma, viaszmaradványa. K.: Reg. Slov. I. 245. R.: Fekete Nagy A., LK. 1930. 200.