Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. (Budapest–Szeged, 1990.)

A tihanyi Szt. Ányos-monostor konventje előtt a veszprémi kápt. nevében annak officialis-a, Polaznuk-i István c. szolgálataikért András mr. kanonok, dékán frater-einek és rokonainak: Dániel fia Simonnak, továbbá a személyesen jelen nem levő Jakabnak, Demeternek, Tymotheus fia Péternek és Domokos fia Jánosnak adja azon szántókat, szőlőket, réteket és erdőket, amelyeket Symeg-i Fulkus és Chene c.-ek adományoztak az egyháznak 3 Symeg-i torlójukkal, Bókkal, Markkal és Achyaval együtt (akik örökösök nélkül haltak meg), s bár a fentebb megnevezettek földjük alapján torlói (exequiatoria) condicio-ban tartoznak a kápt.-hoz, mégis a veszprémi egyház harcoló nemes jobbágyainak szabadságát biztosítja számukra, hűtlenség esetén azonban földjüket vesztik. Tizedet a gabona és a bor után nem a püspöknek, hanem az őket a torlói condicio-ból szabad állapotra emelő kápt.-nak kell fizetniük, s uraikat: a nagyprépostot, a dékánt és a kanonokokat élelemmel látják el. Erről a konvent pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in oct. Nat. d., a. eiusdem 1301. E.: Veszprémi kápt. m. lt. Veszpr. eccl. et capit. 13. A. (Df. 200 760.) Függő pecsétje volt. K.: R.: Veszp. Reg. 17. 2 1301. jan. 5. Laterán [VIII.] Bonifác pápa [Benedek] veszprémi püspök panaszára - hogy ti. illetéktelenek élvezik a veszprémi püspökség tizedeit, javait és ingatlanait - megbízza [János] kalocsai érseket: meghatározott időn belül szorítsa elégtétel adására a püspöki vagyon erőszakos megtartóztatóit, ellenkező esetben közösítse ki őket. D. Laterani, Non. Jan., pápasága 6. évében. Á.: a 37. számú oklevélben. K.: R.: Vespr. IV. 315. (1300. jan. 5-i kelettel); Veszp. Reg. 17-18.; Bakács, Pest megye 106.