Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. (Budapest–Szeged, 1990.)

a. d. 1304., Carachinus mr. lévén a prépost, Mátyás az olvasó-, Fabianus az éneklőés István az őrkanonok. E.: Dl. 1670. (NRA. 1588. 13.) Hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával: Kuesd, Milichdorf fűit alienatum per cambium; sárga-lila fonalakon kerek, természetes színű viasz függő pecsét kissé megkopott töredéke. K.: F. VIII. 1. 171-173.; Bgl. III. 19-20. 587. 1304. ápr. 17. A győri kápt. előtt Papa nb. Lampert fia Pál c. özvegye, Erzsébet 4 személyt, Daraga szolgálónőt, 2 fiát: Chyre-t és Iwanka-t, továbbá leányát, Vnus-t adományozza gener-ének, Ektor fia Ektor c.-nek, aki fiát, Mark-ot kiváltotta Márk fia István mr. fogságából, ahová Comarun-i Pál mr.-ért túszként került. D. f. VI. p. quind. Passce prox., a. d. 1304. E.: -. Fk.: Dl. 95 237. (Ocskay cs. lt. 10.) Hátoldalán rányomott pecsét nyoma. K.: Reg. Slov. I. 146-147. 588. 1304. ápr. 24. Velence Velencében átírt oklevél szerint Albertinus Mauroceno velencei dogé [!] a Sclavonia hercege címet bitorolja; a. 1304., die 24. Apr. Á.: F. szerint: bécsi császári lt. (utóbb HHStA.) K.: EmL: F. VIII. 6. 8. (Czech J. gyűjteményéből). 589. (1304. ápr. 24.) A ragusai kistanács a Boszniában (in Bossina) tett követség költségeire pénzt utal ki Ranena-i Priasnus számára. Reg.: Mon. Rag. szerint: Dubrovniki Szt. Ferenc-rendi könyvtár, Codex miscell. K.: Mon. Rag. II. 305.