Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. (Budapest–Szeged, 1990.)

E.: SÚA. Jászói konvent o. lt. Acta ab anno 1304-1342. 1. (Df. 251 673.) Felül chirographált; függő pecsét. K.: F. VIII. 7. 40-41. (Az átírt oklevelet 1. F. VII. 5. 396 - 397.) R.: Reg. Slov. I. 143. 570. 1304. márc. 11. D. pro mem. [egri kápt.]: Koachy-i Barakon fia János fiai: András és Jakab az atyjuk által szerzett Koachy föld felét nővéreiknek, Chydboy és Heym feleségének adják szavatosság vállalásával. Az oklevéladó privilégium kiadását ígéri. D. in oct. mediquadragesime [!], a. d. 1304. Á.: Egri kápt., 1332. Dl. 1665. (NRA. 936. 2.) E-je zárt oklevél volt, a kápt. pecsétjével megerősítve. K.: AO. I. 75-76. R.: Reg. Slov. I. 144. 571. 1304. márc. 13. A győri kápt. előtt Wiluch-i Peturke fia Péter a maga és testvérei: Mark és Pál nevében tiltakozik, hogy Humuro-i István fia László az ország zavaros helyzetét kihasználva, a pozsonyi várban tartózkodó németek hatalma révén Pozsony m.-i Wilk birtokukat elfoglalta, s a békétlen idő miatt nem lelvén jogorvoslatra, a megyebeli (provinciális) nemesek előtt kérték vissza a földet Lászlótól, aki sem visszaadni nem akarta azt, sem annak birtoklását igazoló oklevelet nem mutatott fel. D. f. VI. p. domin. Letare, a. d. 1304. E.: OA. Komárno. Komárom v. lt. 2. (Df. 274 776.) Hátoldalán azonos kéz írásával: Protestacio filiorum Peturke de Collokuz contra Ladizlaum filium Stephani de Humuro; pecsét nyoma. Facs.: Ortvay, Pozsony II. 2. 247. K.: Wertner M., TT. 1908. 383. R.: Reg. Slov. I. 144.