Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. (Budapest–Szeged, 1990.)

földjét adományozta, s a felek végül úgy egyeznek meg, hogy Gergely mr. a hozomány fejében a bácsi kápt. eló'tt 2 részletben összesen 25 (10 nap múlva 10, [1304.] jan. 8-án pedig 15) M.-t v. annak megfelelő értéket tartozik fizetni, büntetést helyezve kilátásba a fizetés elmulasztása esetén. Az utolsó fizetést követő 15. napon a királyi ember jelenlétében a bácsi kápt. tanúságtétele mellett becsüljék fel Pachunta föld értékét, s Gergely mr. a 25 M.-val csökkentett összegből fizesse ki a leánynegyedet a király által később kijelölendő határnapokon. Az első fizetést követően az úrasszony kivonul a faluból, s Gergely mr. háborítatlanul lép annak birtokába. D. in Tamycha, f. II. prox. p. oct. Nat. B. virg., a. d. 1303. E.: Dl. 91 154. (Festetics cs. lt.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Pochunta névalak, zárópecsét nyoma. K.: 447. 1303. szept 22. A nyitrai kápt. előtt Ruh fia Domokos Hont m.-i Moroth és Kerenen birtokait, amelyeket [IV.] Béla király a Zolum-i erdőóvóktól Presazlaw-nak Zelan földjéért cserében elvett és Preyazlaw, valamint utódai számára adott, fele részben testvére, Margit, Halaid fia Jakab c. felesége negyede fejében adja oda, fele részben pedig e Jakab c.-nek és fiainak: Györgynek, Gergelynek, Péternek és Miklósnak a rokonság okán és szükségében nyújtott szívességeikért 40 M.-ért eladja. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt Farkasus mr. olvasókanonok keze által, in fe. B. Maurici, a. d. 1303. E.: Dl. 75 824. (Kosztolányi cs. lt. 1. 4.) Alul chirographált; függő pecsétje elveszett. K.: Reg. Slov. I. 126. 448. (1303. szept. 25. e.) János testvér, a soproni (de Suprunio) keresztes rendház praeceptor-a, Wolfcerus bíró és az odavaló polgárok oklevele szerint per folyt a Gruennach-i kúriáért Fülöp és fia, Hanricus [[és fiai: Hainricus, Gyökér (Radix) Chunradus, Eberhardus, valamint Margit]] soproni polgárok, ill. Rorbach-i Hainricus, a Szt. Kereszt[-monostor] apátjának colonus-a között, s olyan megegyezés született, hogy