Tasnádi Nagy Gyula: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VII. (1358. jan. 1.–1359. márcz. 31.) (Budapest, 1920.)

occupatus» fuerit per ipsumque et, suos successores bános usque modo occupative detentus, tamen quia strennuus vir magister Stephanus filius Mykch quondam dicti regni Sclavonie bani, supradictum fundum curie certa et fidoli assertione civium •dicte civitatis Grecensis nostri in presentiam adductorum facta, aliisque rationabilibus ex causis suo iuri pertinere debere, ipsumque fundum curie quondam per predictum dominum Mykch banum patrem suum a Gratiole, cive dicte civitatis Grecensis iusto emptionis titulo mediantibus Iiteris prememorate civitatis Grecensis comparatum fuisse, coram dicto domino nostro rege et nobis evidenter comprobavit, ideo nos prefatum curie fundum ad ius predicti magistri Stephani ex causis premissis omni iure pertinere agnoscentes, recepto etiam super hoc speciali regio mandato, ipsum fundum curie cum omni sui iuris plenitudine et utilitatum integritate, omni eo iure et titulo quo ipsum magistrum Stephanum ex causis premissis tangere dinoscitur, eidem iuxta vicariatus nostri officimn et in persona regia reliquimus, remisimus, et presentium serie in filios filiorum suorum et heredum per heredes restituimus pleno iure possidendum. In cuius rei testimonium presentes prefato magistro Stephano literas nostras privilegiales, pendentis sigilli nostri vicariatus munimine roboratas duximus concedendas. Dátum Zágrábié, feria secimda proxima post festum beati Emerici ducis et confessoris, anno Domini M° C[CC° quinquagesimo octavo].

1) Er. megrongált hártyán; függő pecsétje elveszett. Az oklevél hűtára ktsőbbi kéz ezt írta : Super palatium Zayrabiense. M. Tud. Akad. oki. III. köt. Rátóti Leusták az ismert adatok szerint 1356—1358-ig, mialatt a tótországi herczegséget 1. Lajos király öcscsének Istvánnak özvegye bírta, szerepel mint báni helytartó (viearius totius regni Sclavonie generális per dominum Lodovieum regem Hungarie deputatus), azontúl pedig a rendes báni méltóságot viseli. Az itt közölt oklevél tehát legkésőbb 1358. nov. 12-én, vagy ha előbb, 1357. nov. 6-án kelhetett. A napi keltezés, minthogy szent Imre napja 1358-ban épen hétfőre esett, az 1357 évet látszik valószínűbbé tenni,az oklevél tartalma azonban erre nézve semmi támasztékot nem nyújt. (V. ö. Fejér : Cod. Dipl. IX. 2. 667. 748., Blagay Okit. 136., Zichy Okmt. III. 133., Kubinyi : M. Tört, Emi. II. 222., SmiUklas : Cod. Dipl. XII. 379. 624. 11., Századok, 1894. 824. 1. stb.) 1358. nov. 12.