Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VI. (1353–1357) (Budapest, 1891.)
niencium coram nobis mota et exorta, tandem mediante ordinacione proborum et nobilium virorum taliter inter se ex nostra iudiciaria permissione . . concordarunt coram nobis, quod idem Johannes Pancelus dictus, ob dileccionem proximitatis cum possessionaria assignacione ex sua bona et spontanea voluntate volens satisfacere, rectam quartam partém dicte possessionis sue Cheh, cum omnibus . . pertinenciis ad ipsam quartam possessionarie porcionis spectantibus, pro satisfaccione premisse quarte filialis eisdem . . consortibus Kalach et Valentini, per ipsasque ipsis Kalach et Valentino maritis earum et eorum heredibus . . dedit et assignavit coram nobis perpetuo possidendam . . insuper pro satisfaccione dotis et rerum parafernalium predictarum, idem Johannes tempore statucionis premisse quarte puellaris, viginti quinque marcas regni assumsit solvere dominabus prenotatis, obligans se prefatus Johannes et suos heredes memoratas . . Barbaram et Elizabet cum suis heredibus ab omnibus . . inquietare volentibus expedire et in pacifico dominio conservare, prefatus eciam procurator legitimus dictarum dominarum se et ipsas dominas Barbara et Elizabeth vocatas ac earum heredes e converso obligando, prenotatum Johannem dictum Pancelus et ipsius successores, racione premisse quarte filialis ac dotis et rerum parafernalium predictarum, similiter ab omnibus utriusque sexus generacionis sue hominibus . . expedire . . Dátum Albe, sexta die octavarum festi beati Georgii martyris predictarum, anno domini M° CCC m o L m o sexto. Hátlapján pecsét nyomaival; eredetije az Orsz. Ltárban, dipl. oszt. 27427. Közli: Kovács N. Stibor erdélyi vajda 1399. évi Ítéletében is megvan, mely itélet eredetije a N. Muzeumban őriztetik s ez annyiban bir érdekkel, hogy ebben a fönt közölt oklevél hamisnak nyilváníttatott azon az alapon, mert azt László vajdának 1377-ben kelt Ítélete szerint, István a kolozsmonostori convent jegyzője mutatta fel, ez a jegyző azonban mint hamis pecsétek és oklevelek készítője megégettetett, és így minden oklevél, mely az ő kezéből került ki, hamis lévén, semmisnek mondatott ki.
