Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. IV. (1340–1346) (Budapest, 1884.)
307 1345. máj. 8. A váradi káptalan átírja I. Károlynak 1341. apr. 15-én kelt levelét, melyben a király Tamás erdélyi vajdának 1340. aug. 1-én a Feliczián fia Péter- Hennigfia Bertalanés Nagy Péter nemzetségeihez tartozó kolozsvári polgárok ellen hozott ítéletét megerősíti, kiknek összes vagyonuk bírói kézre került azért, mert 1327-töl fogva a Stark és Zekul nemzetségbeli kolozsvári polgárok ellen több rendbeli károsítást és emberölést követtek el, söt 1338-ban a várost is felgyújtották s azt egészen összerombolni és elpusztítani szándékoztak, ekkor azonban Péter alvajda segítségével a polgárok őket megtámadták és mindnyájan halálukkal bűnhődtek. Nos capitulum ecclesie Waradiensis significamus.. quod providi viri et honesti, videlicet comes Tliomas, Bartholomeus filius comitis Stark ac Dávid hospites de civitate Kuluswar, ad nostram accedentes presenciam, exMbuerunt nobis quasdam literas patentes sub sigillo . . Karoli quondam regis . . bunc tenorem continentes: Nos Karolus rex . . significamus . . quod comes Tbomas filius Zekul civis de Kuluswar sua et Bartholomei filii Stark ac Dávid concivium suorum de eadem in personis, ad nostre serenitatis accedendo presenciam, exhibuit nobis quoddam privilégium magnifici viri Tbome woyvode Transsilvani comitis de Zonuk, gerentis officium magisterii tavarnicatus nostri, fidelis proximi nostri modum et formám sentenciarie deliberacionis eiusdem continens infrascripti tenoris, nostram exinde bumiliter fiagitando excellenciam, quatenus ipsum privilégium ratum babere et . . confirmare dignaremur, cuius tenor talis est: Nos Tbomas woyvoda Transsilvanus et comes de Zonuk . . significamus . . quod cum anno dominice incarnacionis M m o CCC° vigesimo septimo dissensiones et discordie inter generaciones Petri filii Feliciani, Bartholomei filii Hennig et Petri magni quondam civium de Kuluswar ab una, et inter generaciones comitis Stark Zekul et eorum affines cives videlicet de eadem parte ex altéra mote fuissent et exorte, et nos eorumdem dissensionum materiam ne inter eos excidium sive mors vei quamquam peius dilatari potuisset et oriri,
