Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. (1301–1321) (Budapest, 1878.)

évtizedből alig tett közzé négyszáznál többet. Magunk is kutatásaink alkalmával ezen korszakból aránylag kevés oklevelet találunk, jóval kevesebbet, mint a mennyit a XIII-ik század két utolsó évtizedéből bírunk. A Történelmi Bizottság e körülményeket szem előtt tartva, midőn az oklevelek kiadásának folytatását, elhatározta, abban az 1321. évig — mikor Csák Máté halálával a belső villongások megszűntek, — minden eddig kiadatlan oklevelet fölvétetni rendelt; annál is inkább, mert ezen kor állami és jogi viszonyai mind az előbbitől, mind a következőtől eltérő és sajátszerű jellemet tűntetnek föl. Mi ebből az időszakból a jelen kötetben közel hatszáz oklevelet közlünk. Ennek nagyobb részét az Országos Levéltár kincstári osztálya, — az előbbi kir. kamarai levéltár, — szolgáltatta ; az innét közölt oklevelek száma a háromszáz harminczat meghaladja; az 1316. évig valókat óváry Lipót ailevéltárnok, a többit Nagy Gyula levéltári tisztviselő és Kovács Nándor, a Történelmi Társulat tagja, másolták le, kiknek palaeographiai jártassága a közlés pontosságáról eléggé kezeskedik. A hol a közlő neve ki nem tétetett, mind az országos, mind a más levéltárakból közzétetteknél, azok a szerkesztő másolati gyűjteményéből valók. Az Országos Levéltár után a legtöbb oklevelet a N. Múzeumból nyertük, s legkivált a Kállay családnak ott őrizetül letett levéltárából ; ez utóbbiakat Csontosi János könyvtári tisztviselő inásolá le. A gróf Berényi és a Hamvay családoknak ugyancsak a N. Múzeumban levő levéltáraiból, valamint a N. Muzeum egyéb gyűjteményeiből, az ezen korszakból még kiadatlan oklevelek szintén közöltettek.