Lukcsics Pál: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. XII. (Budapest, 1931.)
királyi kincstárosságából kifolyólag telt. volt kincstári fizetését, s az udvar részére adott újabb kölcsönöket. Az 1511—1515-as évek e kölcsönök visszafizetésével és váci püspöki teendőivel telnek el. Ezalatt családi viszonyaiban is változás áll be. Atyja halála után. miután István bátyja már régebben. 1504-ben elhalt, az egész családi vagyon komplexum, a báthmonostori és kisvárdai uradalmak kezelése vállaira nehezedik. Közben a váci püspökségre pápai megerősítést is nvert, de ő a 6—7 ezer forinttal többet jövedelmező erdélyi püspökség elnyerésén fáradozik. Ez időtájt T hurzó Zsigmond püspök halála után az erdélyi egyház jövedelmeit adminisztrátori minőségben a külföldi származású Joannes de Fuxo, bordeaux-i választott püspök élvezi. 7 Később. 1508 után Perényi nádor fiának a gyermek Ferencnek engedi át évi 1000 forint nyugdíj fizetési kötelezettségével. A Perényi-féle gazdálkodás alatt azonban a püspökség jövedelmei nagyon megcsappantak. mivel a kijáró penziót sem 1511. sem 1512-ben nem tudták megfizetni. Yárday Ferenc, hogy az erdélyi püspökséget könnyebben megszerezhesse, a fenti hátralékok fizetését magára vállalta. Budán 1515-ban kelt levelével. kötelezte magát, hogy Joannes de Fuxo ügyvédjének, Leblank Jánosnak kezéhez Nagyboldogasszony ünnepéig lefizeti a fenti kétezer forintot. 8 A kifizetés megtörtént, mert a kötelezvény visszakerült A árday Ferenc püspök iratai közé. Perényi Imre lemondása után a királyi udvar előtt kedvelt váci püspöknek a királyi adomány-levelek kieszközlése könnyű volt. 1515 júliusában az erdélyi püspökségét már hivatalosan is átadták neki. A pápai megerősítés azonban kánonjogi akadályok, a püspökség vacanciájának megállapítása miatt csak később történt meg. Egy év múlva azonban az 1514 jún. 12-én Rómába induló bélteki Drágfy Jánost már a megerősítő bulla elhozatalával bízhatta meg. 9 7 Szeredai: Series antiquorum et recentiorum episeoporum. A Carolinae, 1790. 181. 1. 8 F. 4. n. 1624. 9 F. 4. N. 1641.
