Lukcsics Pál: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. XII. (Budapest, 1931.)

ELŐSZÓ. Három egymásután következő év vakációját töltöttem el Pociinzsányban, a zsélyi uradalom egyik pusztáján, mely idő alatt gróf Zichy István engedélyével betekintést nyerhettem nemzetségének zsélyi gazdag levéltárába. Ottani kutatásom egyik eredménye az alábbi kötet, mely a levéltár minda.Zftn középkori oklevelét és számadási jegyzetet foglalja magában, melvek eddig a család bőkezűségéből kiadott Zichv-Codex szerkesztőinek figyel

mé

t elkerülték, -- . .1 ' ^ \ vagy amelyekre a missilis anyag rendezése közben ráakadt tam. Kötetünk, mely az Árpád-korból 5. a XIV. századból 51 és végül a XV.-ből Mátyás király halálozási évével bezárólag 216 oklevelet és iratot tesz ismeretessé, tulajdonképen nem egyéb, mint a kiadott I—XI. kötet pótkötete és mivel az általunk közölt anyag a már kiadottnak integráns része, kötetünket a Zichy-Okmánytár sorozatába kellett beillesztenünk. Különös köszönetemet és hálámat fejezem ki gróf Zichy István őméltóságának, a M. Tud. Akadémia tagjának, a nógrádmegyei Divény vára és a zsélyi uradalom, mint az egykori divényi senioratusi birtok-részek tulajdonosának azon áldozatkészségért, mellyel tudománypártoló őseinek nyomdokain járva a kötet kiadását lehetővé tette. De meg kell emlékeznem azokról is, akik tudásukkal bármiképen segítségemre voltak. Elsősorban köszönettel tartozom dr. Jakubovich Emil úrnak, a M. Nemzeti Mnzeum Orsz. Széchenyi-könyvtára igazgatójának, aki velem