Lukcsics Pál: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. XII. (Budapest, 1931.)
A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETÉHEZ. A Zichi és Vás-onkeői gróf Zichy-család zsélyi nemzetségi levéltárát a Levéltári Közlemények 1929. évi évfolyamában — a körülményekhez képest — elég részletesen ismertettem. Már ott utaltam arra. hogy „a kisvárdai levéltár, mely magában foglalta a Kisvárdai Varclay-, a Homon-fiái Drugeth-, a Briberi Meléth-, a Somlyai Báthoryak és a Károlyi-családok levéltárát" az 1700-as évek táján Zichy Péter révén került a grófi esalácl birtokába. Az alábbiakban hiteles irományok álapján — bár nagy vonásokban —ezt óhajtom bizonyítani. Arra a kérdésre, hogy a Zichy-Codex eddig megjelent köteteinek egyes darabjai, melyek a grófi családdal látszólag összeköttetésben nem álló családok okiratai, mikor és miféle jogon kerültek annak birtokába, a grófi birtokok történetével kellene felelnem. Egyelőre ezt mellőzvén, a kutatásaim folyamán eddig előkerült és a nemzetségi levéltárba bekebelezett kisvárdai levéltár sorsát tárgyaló iratok alapján fogom annak történetét vázolni. A kisvárdai levéltár törzsanyaga természetszerűleg az ottani uradalmat bíró Várday-család irományai. A levéltár első nagyobb bővülése: Az 1468-ban férfiágon kihalt Báthmonostori Töttős-család iratai. Tottős Lászlónak Várday István kalocsai érsekkel és rokonaival magszakadás esetére kötött kölcsönös örökösödési szerződése folytán a három vármegyére is kiterjedő I öttős javak Várday kézre kerültek. Töttős László után ugyanis özvegye, valószínűleg Dombay Fruzsina és árva leánya Orsolya maradt hátra. Ez utóbbi révén a Töttős-család további leányági leszármazása:
