Kammerer Ernő–Döry Ferencz: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. XI. (Budapest, 1915.)
(267. sz.). A per további folyama már kívül esik kötetünk keretén. x) A Várdai családot illeti a most említetteken kívül is a kötet okleveleinek túlnyomó része. Korszakunk elején még él a család kimagasló alakja, A rárdai István bíbornok és kalocsai érsek ; 1470 ápr. 12-én még levelet ír sógornőjének, özv. Yárdai Miklósnénak, egy évvel később, 1471 ápr. 22-én már mint néhait említi a leleszi convent (42. sz.). Helyette unokaöcscsei — Várdai Miklós fiai — Mátyás, Miklós, Aladár és Simon veszik át özvegy anyjukkal, Perényi Katalinnal a szerepet az oklevelekben; míg Várdai László ágát özvegye, Hedvig és fiai, András, János és László képviselik. A család két ága közt nemcsak a Tőttős-örökség, hanem egyéb okok, főleg kölcsönös hatalmaskodások miatt állandó a súrlódás. Várdai Miklós fiai a közéletben előkelő helyeket töltenek be. Mátyás az egyházi pályára lép, előbb váczi prépost és kanonok, majd boszniai választott püspök lesz ; Miklós Bodrog megye főispánságát nyeri el; Aladár a királyi udvarba kerül, kezdetben mint apródot, később mint kamarást említik okleveleink; ugyanott él Simon is, ki mint aulicus regius külföldi megbízatást is teljesít (70. sz.). Várdai Simon személyesen is részt vesz Mátyás király hadjárataiban ; fivéreit, Miklóst és Aladárt a király éppen ezért 1471-ben felmenti a katonáskodás alól (49. sz.), azonban 1482-ben a Hainburg előtti táborból Várdai Miklóstól 32 felfegyverzett lovast követel egy hónapra (179. sz.), 1483-ban pedig Várdai Miklósnak és Aladárnak meghagyja, hogy 30fegyveres lovassal és ugyanannyi huszárral készüljenek a török ellen (186. sz.). Zichy Benedek ugyanekkor 15 fegyveres lovas hadba vezetésére kap parancsot (187. sz.). 1) Az itt előadottak szolgáljanak pótlásául és részben helyreigazításául a X. k. 387—389. lapjain foglaltatnak. A kötet szerkesztője tévedett, midőn Mátyás királynak a Várdai-Tőttős-féle örökösödési szerződést megerősítő oklevelet s a székesfehérvári káptalan 1466. évi iktató-levelét átiró, 3.1362. jelzetű privilegiális levelét 1474 január idusáról keltezve, chronologiai ellenmondásai miatt hamisnak nyilvánította. Az oklevél kelte ugyanis nem »anno millesimo quadringentesimo septuagesimo quarto, idibus Januarii«, hanem »millesimo quadringentesimo septuagesimo, quarto idus Januarii«, azaz 1170 jan. 10. Ezzel az oklevél hitelessége ellen támasztott minden gyanú megszűnik.
