Kammerer Ernő: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. VIII. (Budapest, 1895.)

»turk császár« misticus alakjával mind megelevenednek előttünk. A Zichy-család tagjai közül a fentebb érintett 3 serdülő ifjút leljük e kötetben is, somogymegyei ősi javaik békétlen birtoklásában. A Töttősök közül az özvegyet, Orsolya asszonyt találjuk 4 fiával, kik közül a legidősb, János, állandóan a királ,y személye körül van, és alkalmazhatóságával mind tágabb hatáskört biztosít magának. 1424-ben 10 lándzsással vesz részt a hadjáratban, 1426-ban fivére Lászlóval együtt indul Havasalföld ellen, s Ozorai Pipo ekkor történt halála után ennek örökéből átveszi a szondi és davothi sókamarák grófságát. A király alkalmazza a pénzügyi kormányzat terén, adók beszedése és ellenőrizése kerül hatásköre alá. 1427. őszén ismét a török ellen vonul, nemsokára átveszi a belgrádi várnagyságot, külön tudósításokat is nyer közvetlenül a királytól az 1429. évi nagyveszélyű háborúról. Ezen év azonban Orsolya asszonynak az 1415-iknél is nagyobb fájdalmat hozott: háronj fiát ragadta el, előttünk ismeretlen körülmények között, a halál. Öt közül egyetlenül az atyja nevét viselő László maradt, gyorsan alkalmaztatván Zsigmond által mindazon állásokban, melyeket előbb bátyja töltött be. A belgrádi várnagyságot azonban — melyre rövid idő alatt mintegy 15.000 arany forintot kapott a királytól — az 1429-ik év őszén már resignálta. A királyi udvar állandó alakja, kisérője Zsigmondnak messze útjain német és olasz földön: sókamarák grófja volt, a nyulszigeti apáczák védnöke, Zsigmond halála után pedig Albert királynak és özvegyének is kincstartója, tehát már »magniticus«. Ily jelentős szerepe levén ezen időben e család-