Nagy Imre–Nagy Iván–Véghely Dezső: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. I. (Pest, 1871.)

Előszó. Förendü családaink egyik legvirágzóbb és legrégiebbike a Yásonkeői Zicliyek nemzetsége, — mely eredeti okmányok alapján az Árpádok korszakától kezdve húsz nemzedéken át hitelesen megnevezheti elődeit, — egyik ősének Zichy I. Istvánnak, Magyarország főtárnokmesterének hadi és polgári érdemei folytán, már 1676-ban a magyar mágnások grófi rendjébe emelkedett. E férfiú, kitől a máig virágzó összes grófi ágazat származik, lön egyszersmind a család fényes állásának megalapítója. Ö szerzé többi közt a nógrádvármegyei divényi urodalmat is, melyet 1687. január 27-én kelt végrendeletében elsőszülöttségi — s az első szülöttek kihalása esetére a grófi nemzetség senioratusi hitbizományává alakítóit. 1693. mart. 15-én történt halála után mint első-szülött fia birtaazt I.Ádám, majd ennek fia I. Károly, a ki azonban 1741. junius 14-én fiutód nélkül hunyván el, az alapító végrendeletének értelmében az urodalom a grófi nemzetség akkori legidősb tagja I. Imre (1742—1746 jun. 29.) birtokába jutott. Ezt követték az urodalom birtoklásában Zichy I. Ferencz gróf (1746. jun. 30. — 1783. jun. 8.) — I. Zsigmond (1783. jun. 9. — 1802. febr. 11.) — III.