W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
élte meg a felnőttkort, és mindössze kettőnek voltak gyermekei. Farkas (1769-1795) akiről feljegyezték, hogy törékeny egészségű volt - nem nősült meg, és fiatalon, 26 éves korában meghalt. Unokatestvére, Sámuel (f 1812) ugyan megnősült (felesége gr. Bethlen Rozália volt), de nem született gyermekük. A családot Wass Ádám két fia vitte tovább: Dánielnek (1744—1711) négy gyermeke volt, öccsének, Miklósnak (1755-1729) azonban már csak egy. Igaz, róluk rendkívül keveset lehet tudni, mert naplót feltehetően nem vezettek, és életrajzukat sem írták meg (legalábbis egyetlen ilyen forrás sem maradt fenn). Az is elképzelhető, hogy csak a források szegénysége miatt nem tudjuk, voltak-e csecsemőkorban elhalt gyermekeik. Úgy tűnik, ez esetben is igazolható az az általános megfigyelés, miszerint a 18. század végétől az élet biztonságosabbá vált, és a megszületett gyermekek többnyire megérték a felnőttkort. Az elérhető életkor mai szemmel nézve általában igen alacsony. Az életkor alakulását azonban nehéz követni, mert sokszor maguk a kor szereplői sem voltak tisztában születési évükkel. 43 9 Wass János (1491?—1635) kb. 44 éves korában halhatott meg, bátyja, Ferenc még fiatalabban, valamikor még 1608 előtt. János ugyancsak János nevű unokája 45 éves korában hunyt el 1680-ban; László (f1662) huszonéves korában, mert 1646-ban még gyermek volt. György (1667-1703) 35 évet, unokatestvére, a naplóíró György (1658 v. 1659-1705) 36 vagy 37 évet élt. Wass Dániel már 67 évet (1674-1741) ért meg, fiai 68 (Miklós, 1701-1769), 73 (György, 1704-1777), illetve 56 évet (Ádám, 1720-1779), utóbbival talán a köszvény végzett. A naplóíró György 1674-ben szinte egy évig betegeskedett: tavasszal himlős lett, amiből pünkösdig kigyógyult, majd a szeme lett hályogos, aratás után majdnem a váltóláz (hideglelés) végzett vele, végül pedig a tífusz (régi nevén: hagymáz) gyötörte; mint írja, „oly igen rosszul voltam, hogy csak halálomat várták". 44 0 György fia: László, 1729 utolsó napján azt jegyezte fel naplójába, hogy „egészségtelen esztendő volt, mert mind embereken, mind pediglen gyermekeken sokféle nyavalyák grassáltanak, kivált az himlő majd egész esztendő alatt sine pausa [= megszakítás nélkül], hol egy, hol más helyen grassált; engemet is hol egy, hol más fenjáró nyavalya ottan ottan érdekelvén [= érintvén], majd az egész esztendőt alteratiókkal [= rosszulléttel] s egészségtelenkedésekkel töltöttem el". 44 1 Kevésbé súlyos bajok kúrálását borbély végezte; amikor például a naplóíró Wass László eltörte lábszárát, Kolozsvárról és Szamosújvárról jöttek Cegére borbélyok, és a kolozsvári kezdte el őt gyógyítani. Kevéssé lehetett megelégedve ez utóbbi munkájával, mert „disznó lelkű rossz borbély"-ként említi, a kezelés fázisairól szóló bejegyzéseket pedig a naplóban válogatott káromkodások kísérik. 44 2 Ugyancsak borbély végezte a korban általános gyógymódként alkalmazott érvágást. A járványok veszélyesek voltak, az említett Ádám például az 1738-as erdélyi pestis miatt szakította meg a kolozsvári református kollégiumban végzett tanulmányait, 44 3 és rokona, a naplóíró László ugyanakkor a járvány áldozata lett. A pestis nemcsak városon pusztított, hanem vidéken is: 1719. június 3-án Kolozsvár egyik hóstátjában tört ki a járvány, másnap már Szentgothárdon is töb43 9 Napló 235-341. 44 0 Napló 4. 44 1 Napló 550. 44 2 Napló 490-494. 44 3 Wass cs lt, 5330. sz.; Huszti: Genealogia heroica 82 r.
