W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
szerző, aki 1639-ben feljegyzést készített a Magyarországon és Erdélyben elhalt nemesekről, a neveket négy csoportba osztotta a következőképpen: „nagyságos urak (1), főemberek (2), alsóbb rendeken való főemberek és nemes emberek (3), kapitán és hadnagy emberek és vitézlő katona rendek (4)." A jegyzékben szereplő Wass Jánost (f 1635) és Wass Györgyöt (f1638) a főemberek közé sorolta. 29 6 Kettejükre valószínűleg állt is e jellemzés, de az 1594-ben meghalt Wass György szamosújvári kapitány és fejedelmi tanácsos a politikai vezetés legfelsőbb rétegébe tartozott. A „metamorphosis Transsylvaniae" idején A Wass család Erdély „aranykorát", a századközép trónharcait, a török újabb pusztításait, a fejedelemség évtizedeken át húzódó haldoklásának keserves nyomorúságait a politikai felelősséget hordozó vezetőréteg részeként élte át. A családnak - Erdély egész népességével együtt - 150 év leforgása alatt két földrengéshez hasonló változást kellett átvészelnie. Mohácsot követően az erdélyi társadalomnak Buda helyett Konstantinápoly után kellett igazodnia, politikáját, gazdaságát, kapcsolatait a balkáni térség, a muszlim és az ortodox világ adottságaival, viszonyaival számolva kellett alakítania ahhoz, hogy talpon maradhasson. Mindez elkerülhetetlenül nyomot hagyott a családok és az egyének életében is. Innen számíthatók azok a változások, amelyekből az erdélyi társadalom későbbi fejlődésének sajátos jegyei adódtak. Ennél semmivel sem voltak jelentéktelenebbek azok a megrázkódtatások, amelyeket a latin keresztény Nyugathoz való visszakapcsolás okozott Erdély népeinek, különösképpen nemességének életében. Jól lemérhető ez Apor Péter (1676-1752) ismert zsörtölődésem a „nájmódi" terjedése miatt. Ezek a változások érzékelhetők a Wass család 18. századi történetében is. Két családtag naplójának és egyéb feljegyzéseinek köszönhetően azonban a korábbiaknál hitelesebben bizonyíthatók is. Apa és fia vallanak a fejedelemségből a Habsburgok Nagyfejedelemségébe átvezető megváltozott életről. Vay Judittal kötött házassága révén Wass Dániel ekkor lett igazi nagybirtokossá Magyarországon, a család pedig a grófi cím megszerzésével formailag is a magyar arisztokrácia tagjává vált. Wass György (László és Teleki Anna fia) 1658. vagy 1659. november 11-én született. Mivel már 1662-ben árvaságra jutott, gondját nagybátyja, Teleki Mihály kancellár viselte. 1664-től Cegében kezdte elsajátítani a „szép deáki tudománt", 1665-ben Kolozsvárra küldték, 1670-ben pedig Enyedre ment, az ottani református kollégiumba. 1677-ben Apafi Mihály (1661-1690) udvarába került, a fejedelem famulusa lett, 29 7 és ettől kezdve igen szoros kapcsolatba került a politikával. 1681-ben részt vett Apafi magyarországi hadjáratában. 1684-ben Doboka vármegyei ülnök, 1688-1691 között a császári csapatok mellé rendelt hadibiztos, majd 1691 tavaszán Bánffy György (1660-1708) gubernátor megbízásából a porták összeírásánál számvevő Szebenben. 1693-ban a Kolozs vármegyei gyűlésen ülnök. Bánffy bizalmasaként újból hadi biztos az 1695. évi hadjáratban Veterani császári tábornok mellett. Az erdélyi rendek megbízásából háromszor járt követségben 29 6 Memoriale egy ismeretlen följegyzőtől a Magyarországon és Erdélyben elhalt fő- és köznemesekről. Ádámos, 1639. január 4. GenFüz V(1907). 68-69. 29 7 Wass cs lt, 1678: LXVIII/39.
