W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
A felsorolt családok nagyjából homogén társadalmi réteget jelentenek, többnyire ugyanabba a vagyoni kategóriába sorolhatók be. Kiemelkedő vagyon egyikük kezében sem összpontosult, sokkal inkább Doboka, Belső-Szolnok, Kolozs vármegyékben szétszórt apró részbirtokkal rendelkeztek. 18 1 A Wass család társadalmi helyzetét tekintve a középbirtokos megyei nemesség körébe sorolható be. Váruk ugyan soha nem volt (ez Magyarországon a 13. század végétől a politikai hatalom egyik fontos fokmérője), de Erdélyben - legalábbis Északnyugat-Magyarországhoz képest - nem volt túlságosan sok vár, és a meglévők java része a vajda, illetve a székely ispán honorjához tartozott. A Wassok udvari tisztséget sem nyertek el a középkorban, de közülük többen a Lackfiak familiárisaiként a 14. században várnagyok és megyésispánok lettek, ezek mellett még ketten egyházi karriert is befutottak. Az Anjou-korban - amikor a vagyoni különbségek még nem voltak olyan óriásiak, mint a későbbiekben, és a főnemesség sem állt messze a középnemesség jobb módú rétegeitől 18 2 az ország vezető garnitúrájának második vonalába tartoztak. Ekkor sikerült a megye keretei közül kiemelkedniük, és kétségen felüli, hogy karrierjeik, társadalmi viselkedésformáik alapján a 14. századi erdélyi nemességen belül a legelőkelőbbek közé számíthatók. A 14. század vége előtt azonban szerencsecsillaguk leáldozott. Pontos okát nem tudhatjuk, csak regisztráljuk a tényt, miszerint a Lackfiak bukása után nem találták meg a módját, hogy országos méltóságok familiárisaiként próbáljanak érvényesülni. Úgy tűnik, I. Lajos uralma után már nem szereztek újabb birtokokat, a 15. század közepe táján pedig a dunántúli birtokaikat is végérvényesen elvesztették. Néhány Doboka vármegyei falujukat a leánynegyedek kiadása folyamatosan apasztotta, így - beházasodás útján - más családok is birtokosokká váltak jószágaikban. Maradt tehát az, hogy birtokaikat házassági politikájuk alakításával próbálják meg gyarapítani. Közszereplést a 14. század vége óta nem vállaltak. Ebben - id. Wass Balázst kivéve - nem következett be változás a 16. század második feléig. Dobokában a „régi nemességű és jó származású nemesek" közé számíthattak, mert 1507-ben megyebeli fogott bírák úgy ítéltek, hogy Wass Balázs perbeli ellenfele, Kendi Gál ilyen társakkal kellett hogy esküt tegyen, 18 3 nyilván azért, mert Balázs is ilyen társadalmi státusú volt. Tisztséget ugyan a 15. században nem viseltek, de sokszor vették igénybe vagy jelölték őket királyi emberként iktatásoknál, peres eljárásoknál. Kolozs és Nagy Jakab, Wass Erzsébet férje: WassLtReg 548. sz. (1509. II. 14.); szentegyedi Botos András, Wass Katalin férje: KmJkv II. 4241. sz. (1529. I. 6.); Wass Máténé köblösi Teke Anna: Wass cs lt 2137. sz. 43 v; KmJkv II. 5433. sz. (1555. XI. 25.) Wass Jánosné Hosszúaszói Orsolya: WassLtReg 578. sz. (1512. XI. 30.); id. Wass Balázsné Hosszúaszói Katalin: KmJkv II. 3333. sz. (1505. I. 28.); id. Wass Jánosné Szucsáki Margit: MOL, Erdélyi káptalan hiteleshelyi levéltára, Centuria Y. nr. 27; id. Wass Jánosné peterdi Hosszúaszói Dorottya: KmJkv II. 5358. sz. (1555. IV. 12.); peterdi Hosszúaszói Gáspár: Wass cs lt, 1567: XXXIII/3; Wass Balázsné Komlódi Orsolya: KmJkv II. 5362. sz. (1555. IV. 24.) 18 0 A tordai Pogányokra lásd Wolf: Bethlen 605-609; Csánki V. 688; Csánki Dezső: Pogány Miklós címerlevele 1447. évből. Turul VII(1889). 78. sk. 18 1 Birtokviszonyaik felől a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei tájékoztatnak (KmJkv II. passim), és e megyék birtokosainak bemutatásakor Csánki is elsősorban ezekre támaszkodott. 18 2 Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Bp. 1977. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 83). 33. 18 3 WassLtReg 536. sz. (1507. III. 17.): „qui ab antiquo digna nobilitate fungerentur et de bona prosapia atque progenie forent".
