W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
bérlő kárára követett el visszaéléseket. 13 0 Egy másik hatalmaskodási ügyében Barlabássy Lénárt alvajda (1501-1525) 1503-ban fej- és jószágvesztésre ítélte, 13 1 de az ítélethozatalkor távol levő Szentgyörgyi és Bazini Péter vajda nem sokkal azután - oklevele szerint több erdélyi nemes kérésére - megkegyelmezett neki, lefoglalt birtokait pedig ideiglenesen somkeréki Erdélyi Jánosra bízta. 13 2 Az ügy előzménye az, hogy 1497-ben a marosszéki szentbenedeki Márton Péter és János több részbirtokukat átadták Vingárti Geréb László erdélyi püspöknek, mert familiárisaikkal együtt megölték Lőrinc székelyvásárhelyi plébánost. 13 3 A birtokok közül a Torda megyei Uraly, a Kolozs megyei Pete és Méhes Wass Balázs kezére jutott, 13 4 majd Márton János és testvére, Antal, illetve Wass Balázs között hosszú per kezdődött a birtokokért, amelyet kölcsönös hatalmaskodások és kíméletlen leszámolások kísértek. Ezek során egy alkalommal - amint ez a Szentgyörgyi és Bazini Péter vajda által elrendelt 1503. évi vallatásból kiderül - a perbeli ellenfél emberei Balázst le akarták fejezni, de szerencséjére nem találták cegei kúriáján, és így megmenekült, ingóságait azonban a támadók így is felosztották maguk között. 12 5 Wass Balázs tekintélyét az is mutatja, hogy 1524-ben részt vett a vármegyei nemesség és a székelyek Székelyvásárhelyen tartott kongregációján, ahol közösen léptek fel sérelmeik ügyében. 13 6 Balázs életére vonatkozóan talán azért maradt fenn több oklevél, mert az ő utódai (fia, cegei János és unokája, Wass György Kolozs vármegyei ispán [f1594]) vitték tovább a családot. A megyei nemesség nagy többségéhez képest a Wass család középkori története viszonylag jól adatolható. Mindezek ellenére - úgy tűnik - léteznek olyan ágai, amelyekről úgyszólván semmi sem tudható. Az ismeretlenségből tűnnek elő 1422-ben Mihály és János, szentmártoni (!) Wass Egyed fiai, akik Zsigmond királlyal ekkor íratják át I. Károly király 1324. május 31-i kiváltságlevelét, amely magában foglalta utóbbi 1321. november 28-án kelt privilégiumát is Szentgothárd, Cege és Szilvás visszaadásáról mindkettejük őse (avus), Miklós comes, csicsói várnagy számára. Az említett birtokokat - állításuk szerint - 1422-ben maguk is háborítatlanul birtokolták. 13 7 A Wass család középkori történetében azonban nincs adat a szentmártoni birtoklásról, és egyetlen más oklevél sem említi szentmártoni Wass Egyedet vagy fiait. 13 8 Megjegyzendő még, hogy a középkori Erdélyzelében, Közép-Szolnok vármegyében (Csánki I. 549). 13 0 WassLtReg 515. sz. (1503. V. 1.) A per egyezséggel zárult. 13 1 WassLtReg 517. sz. (1503. V. 24.); WassLtReg 518. sz. (1503. VI. 3.); KmJkv II. 3288. sz. (1503. VI. 25. u.) m WassLtReg 518. sz. (1503. VI. 3.) 13 3 Az átadott birtokok: Kisszőlős (Küküllő vm), Uraly, Pete (Torda vm), Méhes (Kolozs vm), Szentbenedek, Vaja és Szentmiklós (Marosszék). - Lásd KmJkv II. 3031. sz. (1497. X. 13.) 13 4 WassLtReg 504. sz. (1501. IV. 5.) 13 5 KmJkv II. 3288. sz. (1503. VI. 25. u.) 13 6 SzOkl III. 237-238. (1524. XI. 15.) Az adat forrása Mályusz: Az erdélyi társadalom 51. WassLtReg 364. sz. (1422. V. 27.) 13 8 Az 1422-es eredeti kiváltságlevél hitelessége formai szempontból minden gyanú fölött áll, a méltóságsor pedig megfelel a tényleges helyzetnek. Engel: Archontológia, passim. Eltérés Engel adataihoz képest csak egyetlen esetben van. A Wass lt itt tárgyalt 1422. V. 27-i oklevele (anno domini 1422, VI. Kal. Iunii, Zsigmond uralkodási évei pedig: regnorum nostrorum anno Hungarie 36, Romanorum 12, Bohemie 2) szerint ugyanis a traui püspökség betöltetlen volt, Engel szerint azonban 1423. V. 10-én is még Simon töltötte be ezt a tisztséget (CDHung X/6. 537), az üresedés pedig csak 1423. V.
