W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

működött.

7

7 Elképzelhető tehát, hogy Szécsényi Kónya „örökölte" apja erdélyi familiárisainak egy részét. Wass László később már minden bizonnyal a Lackfiak familiárisa, és részt vett a király több hadi vállalkozásában: 1363-ban a Bosznia elleni háborúban (ekkor milesnek, tehát a királyi udvar lovagjának mondják),

7

8 Bulgária 1365-ös hódoltatásában és az azt követő harcokban

7

9 és a Havaselve elleni hadjáratban. Utóbbiban esett el 1368-ban.

8

0 Veresnek

8

1 nevezett Wass Tamás Lackfi András ugocsai ispán (1346-1353) familiárisaként ebben a megyében alispán 1349-1351 között,

8

2 majd a Szerém vármegyei Cserög várnagya 1354-ben

8

3 (ugyancsak Lackfi András familiárisaként, aki ekkor már macsói bán, és minden bizonnyal Cserög vár honorbirtokosa is),

84 1357-ben pedig csicsói várnagy, most is Lackfi András vajda familiárisaként.

8

5 „Veres" Péter

8

6 1344-1348 között Lackfi Dénes allovászmestere,

8

7 1 3 5 9-ben Kolozs vármegye ispánja.

8

8 1 3 63-ban harcolt Boszniában (testvéréhez hasonlóan ő is miles, tehát a királyi udvar lovagja),

8

9 1368-ban ifj. Lackfi Miklós erdélyi vajda (1367-1368) familiárisaként küküllővári várnagy. Részt vett a Havaselve elleni hadjáratban, ahol elesett.

9

0 Acélnak 7

7 A Szécsényiekre lásd Engel: Genealógia - Kacsics nem 4. tábla, Szécsényi cs. 7

8 WassLtReg 130. sz. (1363. VII. 8.) Vö. Engel: Archontológia I. 483. 7

9 WassLtReg 148. sz. (1368. IV. 27.) A bulgáriai hadjáratra lásd Kristó: Anjou 152-154. 8

0 „[...] Nicolaus wayuoda [...] victoriam obtinuit [...] sed postmodum [...] per multitudinem Olachorum de silvis et de montibus invasus ibidem cum strenuo viro Petro suo vicevayuoda necnon Deseu dicto Was et Petro Ruffo castellano de Kykyllewar, [.] Petro et Ladislao Siculis viris bellicosis et aliis militibus qumpluribus et nobilibus potioribus extitit interfectus" (Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus. Ediderunt Elisabeth Galántai et Julius Kristó. Bp. 1985. 181). A havaselvei hadjárat 1368-as keltezésére: Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 2. Ab anno 1301 usque ad annum 1487. Composuit Elemér Mályusz. Adiuvante Julio Kristó. Bp. 1988. 171. ^ Ruphus: WassLtReg 113. sz. (1357. VI. 2.) 8

2 Engel: Archontológia I. 217. 8

3 WassLtReg 109. sz. (1354. VIII. 10.) - Cserög: Beocin (Szerbia) mellett NY-ra a Duna mellett, Cerevic területén állt (Engel: Archontológia I. 294; Csánki II. 232). 8

4 Engel: Archontológia I. 28. - Lackfi András 1353-1354 között volt macsói bán. Az adat egyben alapja annak a feltételezésnek is, hogy Cserög ekkoriban a macsói bánok honorbirtoka volt (néhai Engel Pál szíves szóbeli közlése). ^ WassLtReg 113. sz. (1357. VI. 2.) 8

6 Petrus dictus Verres: WassLtReg 103. sz. (1354. I. 25.); Petrus dictus Weres: WassLtReg 121. sz. (1359. VII. 4.) 8

7 WassLtReg 72. sz. (1344. III. 8.), 89. sz. (1348. III. 6.) 8

8 WassLtReg 123. sz. (1359. [XII. 8.]) Veres Péter Kolozs megyei ispánt az oklevél alispánnak (vicecomes) nevezi, és a tisztségviselők címét illetően a források szóhasználata máskor is ingadozó. Így például Wass Miklós kőhalmi várnagyot olykor alvárnagynak nevezik. A vajda megbízatása Erdély egész kormányzatára szólt, amibe beletartozik a megyésispánok és várnagyok kinevezésének joga is, de a kortársak ezek szerint a jogi helyzetet olykor úgy is értelmezhették, hogy ezek a tisztségviselők - a vajda familiárisai - csak amolyan helyettesei uruknak. Ez a 15. szd.-ra is érvényes volt: „A nyomok szerint egyébiránt rendesen az erdélyi vajdák - helyesebben alvajdáik - vehetők az erdélyi megyék főispánjainak" (Csánki V. 637). Hasonló terminológiai váltakozás Erdélyen kívül is előfordult: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. Sz CXVI(1982). 906-907. 8

9 WassLtReg 130. sz. (1363. VII. 8.) Vö. Engel: Archontológia I. 483. Lajos oklevelének kelethelye: „in Plyna, in obsiditione castri Zakol, terre Boznyensis". 9

0 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus. Ediderunt Elisabeth Galántai et Julius