W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

Dunántúli birtokok A Wass családnak Erdélyen kívül az ország másik végében, a Dunántúlon voltak még birtokai. Ezekre vonatkozó legkorábbi okleveles adatunk 1339-ből való. Ekkor János nyolc fia már bizonyosan birtokosa Kált (vagy Kát, másként Bankfölde, Bankháza nevű, Győr és Veszprém vármegyék határán levő) településnek,

11

8 amely magában foglalta a Bodontelke nevű tartozékot is.

11

9 Utóbbiról 1368-ban azt állította Veres Péter, hogy királyi adományból bírta.

12

0 Minthogy 1360-ban az apját, Jánost is kálti előnévvel említik, feltehető, hogy ez a birtok (vagy részei) már 1339 előtt is a család eme ágáé volt.

12

1 A kálti birtok bizonyos részeit azonban 1337-ben Erzsébet királyné (f1377) Kálti Márk kői prépostnak (a 122 123 Képes Krónika feltételezett írójának) és testvérének, Berecknek adományozta, és ebből hosszú per keletkezett, mely 1357-ben végül egyezséggel zárult. A közvetítők a királyi udvar olyan jeles személyiségei voltak, mint Vásári Miklós esztergomi érsek (1340—1347), Keszei Miklós zágrábi püspök (1350-1356), pomázi Cikó tárnokmester (1353-1359) és Szécsi Miklós szörényi bán (1340—1344). Eszerint a Wass családból való Veres Péter fia: László feleségül kellett hogy vegye Bereck leányát, a vitás birtokot pedig a házasságból születendő gyermekek és Péter azután születendő többi fia, valamint azok fiági örökösei kapták volna. Részletesen szabályozták, hogy mi történjék, ha a szerződő felek valamelyike nem tartaná be az egyezséget, vagy ha az összeházasulandó gyermekek egyike, netán mind a kettő még a házasságkötés előtt meghalna.

12

4 Nem tudjuk, mi lett a tervezett házasságból, mert Lászlónak sem felesége, sem gyermekei nem szerepelnek később a családi levéltár okleveleiben. Veres Péter és testvérei 1360-ban I. Lajos királytól megkapták a Győr vármegyei Borbatelke nevű királynéi birtokot,

12

5 ami kálti birtokuk szomszédságában feküdt,

12

6 és minden bizonnyal ők kérték adományul azért, hogy meglévő birtokukat ekképpen kiegészítsék. Káltháza ugyancsak Veres Péteré volt, aki 1349-ben a székesfehérvári káptalannal átíratta IV. Béla király Tótréde (későbbi nevén Kisréde) birtokra vonatkozó 1263-as oklevelét,

12

7 tehát ekkor az már biztosan a kezükben volt, de szintén nem lehet tudni, hogy mikor is szerezték. Ugyancsak Káltháza szomszédságában feküdt;

12

8 későbbi sorsa nem ismeretes. 11

8 WassLtReg 55. sz. (1339. XII. 21.) Az oklevelet később Veres Péter íratta át 1340. VI. 4-én (WassLtReg 61. sz.) és 1352. VIII. 29-én (WassLtReg 98. sz.). - Csánki III. 236. 11

9 Csánki III. 236-237. 12

0 WassLtReg 149. sz. (1368. V. 15-17. között.) 12

1 WassLtReg 124. sz. (1360. VIII. 20.) 12

2 Családjának a Wassok ellen folytatott perére lásd még Jakubovich Emil: Adalékok okleveleink és krónikáink íróihoz. Magyar Nyelv XXI(1925). 34. 12

3 WassLtReg 47. sz. (1337.) 12

4 WassLtReg 107. sz. (1354. V. 12.) 12

5 WassLtReg 124. sz. (1360. VIII. 20.) Borbatelkére lásd Györffy II. 583. és Csánki III. 546. Megjegyzendő, hogy az oklevél Kálti (!) János fiaiként említi a megadományozottakat. Elképzelhető tehát, hogy már a megadományozottak apja, János (Miklós csicsói várnagy testvére) birtokolt Káltházán. 12

6 Engel: Térkép, Kát, Bánk és Borba települések. 12

7 WassLtReg 89. sz. (1348. III. 6.) - Az átírt oklevél: WassLtReg 3. sz. (1263). Tótrédére lásd Csánki III. 248-249. 12

8 Engel: Térkép (Kisréde); Csánki III. 248-249.