W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
Megjegyzendő, hogy az ekkor birtokot elidegenítő, tehát már felnőtt Péter nagyapjáról, Viszlóról feltételezhető, hogy a 12. század vége felé élt, és III. Béla korában valójában ő volt Igalja birtokosa, nem az említett Lob, illetve Tamás. Ő a Wassok rokona volt, mert a Cege melletti, tehát kétségkívül az ősi adománybirtokon fekvő Viszlótelek 2 1 talán az ő nevét viseli. Az elidegenítéséről szóló oklevél (1390. évi tartalmi említés formájában) egyik példánya a Wassok levéltárában maradt fenn a Vilkynus comes örököseivel folytatott per anyagában. 2 2 A Wass-rokonság Igalja feletti Árpád-kori birtoklása tehát kétségen felüli, és a 14. század első felében erre még többen is emlékeztek. Talán így történhetett meg az, hogy a III. Béla-kori vagy az 1230-as oklevélbe minden bizonnyal az 1349-es átíráskor a befolyásos Wass Miklós kolozsi ispán különösebb nehézség nélkül be tudta vétetni az erdélyi káptalannal Igalja nevét. (Az elnéptelenedett Viszlótelek Cege tartozékaként egyébként a középkorban végig a Wass család birtokában maradt. 2 3) Devecser szerepeltetése az adománylevélben sem mentes minden problémától. A település az Árpád-korban ugyan két másik, egy kétes hitelű, illetve egy hamis oklevélben is szerepel, 2 4 hiteles oklevélben pedig 1334-ben jelenik meg először, 2 5 de ekkor bizonyosan nincs a Wass család kezén. 1347-ben a Wassok még tiltakoztak a birtok eladományozása ellen, 2 6 de valószínűleg sikertelenül, mert a továbbiakban végig mások birtokolták azt. 27 1444-es adat szerint a családtag Lökös Tamás Kisdevecseren teleltette juhait, 2 8 de a birtokot nem mondják az övének, mint ahogy 1460-ban sem, amikor is Wass László az ellen tiltakozott, hogy a nagydevecseri népek az ő mohalyi birtokának erdeit és szántóföldjeit használják 2 9 Az adománylevélben felsorolt többi birtok, legalábbis részben, a középkor folyamán végig a család kezén maradt. A Wass család erdélyi birtokai a Mezőség néven ismert tájegységen feküdtek, ez természeti adottságait tekintve - sztyeppi jellegű, kiterjedt, legeltetésre, földművelésre alkalmas terület - a középkorban mezőgazdaságilag különösen hasznosítható volt, és ezért viszonylag sűrű településhálózat jellemezte. Eredetileg túlnyomórészt magyarok lakták, 3 0 de román pásztornépesség jelenlétéről a Wassok birtokán már a 14. századból van tudomásunk. 3 1 A tájat bérceknek nevezett dombok tagolták, azokat kisebb erdők borították, ame2 1 Györffy II. 93-94; Tagányi-Kádár VII. 61-62. 2 2 A másodpéldány az egyik peres fél, a somkereki Erdélyiek levéltárában maradt fenn, amelyet a széki Telekiek örököltek. Lásd Teleki I. 245. = Ub III. 100. (1390. III. 7.) 2 3 WassLtReg 76. sz. (1345. X. 10.); DL 27521 (1473. V. 8.); WassLtReg 534. sz. (1507. III. 10.). A DL-ből származó adatot Rácz Györgynek köszönöm. 2 4 CDTrans I. 2. és 200. sz. 2 5 CDTrans II. 800. sz. (1334. III. 18.) 2 7 WassLtReg 86. sz. (1347. V. 21.) 2 7 Kádár-Tagányi III. 290. kk.; WassLtReg 224. sz. (1394. X. 30.) Devecser birtokosai Makkai László vélekedésével ellentétben talán mégsem kapcsolhatók a Wass családhoz (Makkai: Belső-Szolnok és Doboka 56). 2 8 WassLtReg 435. sz. (1444. XII. 15.) 2 0 WassLtReg 456. sz. (1460. IX. 30.) 3 0 Tonk Sándor: Táj és ember az erdélyi Mezőségen a középkorban. Korunk. Harmadik folyam V(1994). 9. sz. 24. 3 1 Itteni első előfordulásuk: WassLtReg 108. sz. (1354. V. 31.) - A mezőségi románság középkori viszonyaira lásd Makkai László: Az erdélyi románok a középkori magyar oklevelekben. EM XLVIII(1943). 37-39.
