Mathiae Corvini Hungariae regis epistolae ad Romanos pontifices datae et ab eis acceptae. Mátyás király levelezése a római pápákkal. 1458–1490. (Budapest, 1891. Mon. Vat. Hun. I/6.)

és a pozsonyi káptalan könyvtárának XV. századi kézirata: II. Pál 1465. julius 23-iki brevéjét. (L. XXXIX. sz. a.) Mint korra nézve legközelebb állót, e csoportba sorozhatjuk a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának 16)6. fol. Lat. jelzésű kéziratát. A XVI. század elejéről származó kötet Mátyástól és utódaitól tartalmaz különböző időben — legtöbbször dátum és nevek nélkül — összeirt, különböző jellegű kiadványokat: leveleket, rendeleteket, adományokat stb. A tárgyunkhoz tartozó levelek egy breve kivételével, mit tartalma után VIII. Inczének kellett tulajdonítani, IV. Sixtus uralkodására esnek; van pedig 2 3 pápai breve és 34 levél Mátyástól az 1473., 1475—76., 1479—83. évekből, melyek közül az eddigi kiadásokból 21 darabot ismertünk; a többi egészen új, s főleg az 1475—76. évekből származó 14 ismeretlen pápai breve igen kedvezően pótolja ki a IV. Sixtus regesta-könyveinél mutatkozó nagy hézagokat. Mátyás nyolcz levele kivételével, melyeket a velenczei eredetiekből ismerünk, valamennyit felhasználtuk. (Lásd LXIX, LXX1, LXXII, LXXV—LXXVIII, LXXX, LXXXIV , LXXXV , LXXXIX—XCVII, XCIX, CIII—CVII, CXI, CXXII—CXXV, CXXX, CXXXII, CXXXIII, CXLII, CXLV—CXLVIII, CL—CLIII, CLXXI, CLXXIII—CLXXIV, CXCII. és CCV. számok alatt.) Hasonló jellegű formula-gyűjteményt bocsátott a kassai premontrei rendhál tagja a kiadás rendelkezésére, melynek a XVI. század elején összeirt anyagában Mátyástól hat Sixtushoz intézett levelet találunk az 1479—81. évekből. Ezekből kettőt vettünk át a jelen gyűjteménybe, (1. CXLIX. és CCIV. sz. a.), a többi ismeretes a régebbi forrásokból. Az itt felsorolt kéziratok csak kis részét képezik a formulagyüjtemények és leveles-könyvek tekintélyes számának, melyek a Mátyás király kanczelláriájából kibocsátott levelekről részint az ő életében, részint a halálát követő évtizedekben készültek, s melyekben az utókor a kortársak kegyeletének és érdeklődésének bizonyságait ismeri fel. E gyűjtemények, fájdalom, nem jutottak el korunkig; de a múlt század történetbúvárai ismerték azok nagy részét és lemásolták azokat. Az ekkép létrejött másolatok kiadványunk forrásainak tekintélyes csoportját szolgáltatják, s habár származásukra nézve az eredeti forrásoktól meglehetős távol állanak s szövegük pontosság dolgában nagyon sok kivánni valót hagy fenn, mindazonáltal hálával kell viseltetnünk létrehozóik iránt, kiknek szorgalma nélkül a tárgyunkhoz tartozó levelek jelentékeny száma, s köztük nem egy nagy történeti fontossággal biró adat veszett volna el menthetetlenül az utókor számára.