Mathiae Corvini Hungariae regis epistolae ad Romanos pontifices datae et ab eis acceptae. Mátyás király levelezése a római pápákkal. 1458–1490. (Budapest, 1891. Mon. Vat. Hun. I/6.)

provenientiájú kéziratos gyűjtemények szolgáltak, melyek egyikét a gróí Khuen-Héderváry család birtokában levő XV. századbeli leveles-könyvben ismerjük fel, míg a többi: a pozsonyi jezsuita-kollégium XVI. századbeli kézirata és a Haager Ferencz udvari kamarai titkár birtokában volt régi kézirat csak múlt századbeli másolatokban jutottak el hozzánk. A régebbi történelmi munkák közül még KAPRINAI ISTVÁN jezsuitának Hungaria Diplomatica temporibus Matthiae regis (Bécs, 1767—71.) és KOLLER JózsEF-nek História episcopatus Quinqueecclesiarum, tomus IV. (Pozsony, 1796.) czimü munkáiban találunk körünkbe vágó okiratokat. Az előbbi III. Calixtnak két, II. Piusnak hét Mátyáshoz intézett brevéjét közli, részben Cseles Márton római másolataiból, részben közelebbről meg nem jelölt kézirati forrásból. Koller pedig felhasználva a kassai gyűjteményből a pécsi egyházmegyére vonatkozó darabokat, azokat Mátyásnak II. Pius és II. Pál pápákhoz intézett egy-egy új levelével egészíti ki. Az újabb közlések sorát gróf TELEKI JÓZSEF nyitja meg, kinek a Hunyadiak kora czimü nagy munkája függelékeül adott oklevéltára (Pest, 1853 — 57-) H- Pál négy brevéjét tartalmazza az 1465. évből s Mátyástól két hozzá intézett levelet. Mindezek a publicatiók, a mint látjuk, csupán arra az anyagra szorítkoztak, melyeket későbbi korból származó másolatok, leveles-könyvek s egyéb gyűjtemények tartottak fenn korunkig. Az eredetiekhez vagy azokhoz közelebb álló forrásokhoz nem lehetett hozzáférni abban a korban, mely a levéltárak kincseit féltékeny gonddal zárta el a történelmi kutatások elől. THEINER ÁGOSTON volt az első, kinek meg lőn adva a lehetőség, hogy a legrejtettebb forrásból: a pápai levéltárak gazdag anyagából meríthessen. Nagybecsű vállalata: a Vetera Monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia, (Róma, 1859—60), a vatikáni levéltár regestakönyveiből III. Calixt két, II. Pius hat, II. Pál hét, IV. Sixtus 12 és VIII. Incze kilencz Mátyáshoz intézett brevéjét és Mátyásnak egy VIII. Inczéhez írt levelét, összesen tehát 37, a Kaprinainál közöltek kivételével ismeretlen levelet tett közkincscsé. Ide számíthatjuk még a Vetera Monumenta Poloniae et Lithvaniae históriám illustrantia II. kötetében, (Róma, 1861.), közölt brevét, mely a lengyel királyon kivül a többi fejedelmekhez s így Mátyáshoz is ugyanazon alakban lett intézve. Méltókép csatlakozik ezekhez a Diplomáciái Emlékek Mátyás király korából (Budapest, 1876—78.) czimü akadémiai kiadványban Mátyás királynak IV. Sixtus és VIII. Incze pápához intézett 37 levele, melyek