Liber Confraternitatis Sancti Spiritus De Urbe. A római Szentlélek Társulat anyakönyve. 1446–1523. (Budapest, 1889. Mon. Vat. Hun. I/5.)

mely a Via Ripetta egyik szegletén ma is áll, s igénytelen külseje távolról sem sejteti művészi belsejét. A pestis hirét meghozhatá hazánkba már azon két zarándok, kik június 8-ikán s 15-ikén léptek utoljára a társulatba, s kiknek egyike, Mihály szobrász vagy építész, épen budai lakos volt. De még bizonyosabban elterjedhetett a híre Lazo (László?) János erdélyi főesperes halála révén, ki Rómában a magyar zarándokok gyóntatója volt s mint a pálosok volt egyházában (San Stephano il rotondo) máig meglevő szép sírköve tanúsítja, 1523 augusztus 17-én fejezte be életét.

1 1523 után pedig, mielőtt nemzetünk a pestis okozta megdöbbenésből felocsúdhatott volna, tudjuk, mi következett: 1526-ban Mohács, azután nemzetünk kettészakadása, előbb politikailag, majd vallásilag. Ekkor már az országos zavar s nyomor mellett a hitbeli meghasonlásnak és az ezzel járó közönynek is kétségkívül része volt benne, hogy hazánkfiai nem iratkoztak be többé a római Szentlélek-társulatba, mely aközben nálunk már feledésbe is mehetett. Negyedfél század múlva, e sorok írója volt az első magyar, ki abba ismét beirta nevét, felemlítve az utána jövő honfitársak kedvéért, hogy az anyakönyv magyar vonatkozású helyeit végig lemásolta. VII. Ezen másolatot van szerencsénk ezennel a magyar történelem használatára közrebocsátani. Az eredeti szöveget betűhíven adjuk, megtartva még a nyelvtani szabálytalanságokat is, mik, mint a vele egykorú, úgynevezett Szerémi György Emlékirataiban, sűrűn fordulnak elő benne. De maradt néhány olvashatatlan, vagy kétes hely is. A sajátkezű aláírások többnyire ma is nehezen betüzhetők ki, s közleményünk eredeti szövege ilyen természetű. A bejegyzések sorrendjét azonban szándékosan megváltoztattuk. A beírások, mint említők, kezdetben minden rend nélkül történtek, utóbb pedig betűrendben. így majd minden lapon XIV-ik századi bejegyzés mellett XV-ik századit is találunk és megfordítva. Az 1 A sírkő, helyesebben : földön fekvő fehér márvány sírlap gyönyörű rajzát Szoldatics Ferencz festőművészünknek köszönhetjük, ki alkalmas rajzolót szerzett s annak munkáját nemcsak ellenőrizte, hanem mesteri kezével tökéletessé is tette. Magassága 2'i8'/2, szélessége 090 meter.