Liber Confraternitatis Sancti Spiritus De Urbe. A római Szentlélek Társulat anyakönyve. 1446–1523. (Budapest, 1889. Mon. Vat. Hun. I/5.)

hogy ez érintkezés közvetítőiül alig láttunk eddig másokat, mint királyi köveket, az olasz egyetemek magyar tanulóit, s Mátyás király s főpapjaink udvarainak olasz humanistáit. Most egyszerre a San Spirido-kórház levéltárának adatai ez érintkezésre is egészen más világot vetnek. Nem csupán egyeseket vagy legfeljebb egyes társadalmi osztályokat, hanem az ország minden rétegéből egész karavánokat látunk Olaszhon íelé intézni lépteiket a zászlósuraktól : Bocskai Péter bántól vagy Enyingi Török Bálinttól, vagy Verbőczi Istvántól kezdve az egyszerű iparosig vagy földművelőig. És ez utazás nem úgy történt, mint most, a vasutak szárnyain, a városok alatt elrepülve ; hanem faluról-falura, városról-városra, pihenőket tartva mindenütt s e pihenők közben látva mindent, hallva mindent, ami szép, s megragadó a Cicerók, a Rafaelek klasszikus honában. Ezt tudva, már most érthetjük: hogyan történhetett az, hogy világi férfiak is, mint Egervári László főispán, codexeket másoltatnak; vagy mint Telegdi István kincstartó s Menyői Désházi István váradi prépost félreeső falusi egyházakba is beviszik a renaissance-kori képzőművészet alkotásait. Való tehát, hogy a renaissance műveltség nem íüggött nálunk csak a levegőben, hanem élő fa volt, melynek mig koronája a királyi s főpapi udvarokban virágzott, egyes ágai szétnyúltak a hazában, mert nemzetünk minden osztályának bő alkalma volt megkedvelni azt már bölcsejében, túl az Alpeseken; valamint viszont az olasz humanisták már zarándokaink körében megismerhették a magyar kenyeret s a magyar szivet. V. Figyelemre méltó ezen jegyzetekben ama körülmény is, hogy a társulatba lépő nejével, gyermekeivel, sőt gyakran anyjával, atyjával s testvéreivel is beiratkozott. Nemzetségeink középkori családfái még mindig hézagosak vagy épen tévesek, mert többnyire azon korban készültek, mikor még úgy köz- mint magán-levéltáraink hozzáférhetetlenek valának, s az után a-n y o m ozástó 1 sem igen volt mit tartani. E hézagok betöltésére s tévedések kiigazítására szintén becses adatokat szolgáltatnak eme jegyzetek. így az annyi ideig téves néven ismert Váradi Péter, kalocsai érseknek nemcsak ezen neve helyességéről győződünk meg újabban is, hanem megismerjük testvéreit, rokonait, azok rangját, sőt atyjának s anyjának nevét is. Hasonlóképen a Paksi nemzetség tagjai közöl, a már fentebb említett Leuszták apáton kivül, még egy leányt s