Liber Confraternitatis Sancti Spiritus De Urbe. A római Szentlélek Társulat anyakönyve. 1446–1523. (Budapest, 1889. Mon. Vat. Hun. I/5.)

neve hangzik szerényen: Bertalan gyöngyösi kántor özvegye, Erzsébet, az egri egyházmegyéből. De hát ez is lehetett valami elszegényedett nemes, árva leány, talán épen rokona vagy gyermekkori barátnéja ama főúri nők egyikének vagy másikának. Mindenesetre egyesítette őket a közös özvegyi gyász, s az ép oly szent, mint megható vallásos buzgóság. Mind a négyen együtt tették meg a nagy zarándokutat, mely a közlekedés akkori nehézségei, sőt életveszélyes volta miatt valóban hősies önfeláldozást igényelt. Szécheni Frankné fián, Lászlón kivül még csak egy férfi volt társaságukban, Bencze budai pap, ki, úgylátszik, vezetőjök is vala, s kinek révén juthattak az épen akkor felelevenített Szentlélek-társulatba, melyről itthon, Magyarországon, még tudomásuk is alig lehetett. Mind a hatan ugyanegy nap, junius 17-ikén iratkoztak be. A következő 1449—1476 évekből, tehát egy egész negyedszázadból csak hat magyart találunk, ezek közöl is csak egy a világi, ki nejével együtt járt az örök városban; a többiek papok, de rangjoknál fogva egytől-egyig figyelemre méltók. így Pankotai János (1456) bácsi őrkanonok; Pakosi vagy Paksi Leuszták Szent-Margit bélai apátja a zágrábi egyházmegyében (1472); Bálint pataki (valószínűleg sáros-pataki) plébános (1475); Gergely komáromi főesperes s pécsi és győri kanonok (1475); Kutasi Tamás, decretorum doctor, vasvári prépost s esztergomi és győri kanonok (1476). Annál gazdagabb a kötet második része; a fentebb említett tizennyolcz beíráson kivül az egész közlemény, melyet itt nyujtunk, eme részből kerül ki. Az 1478. évben még ismét csak három magyart találunk, abból is az egyik a már említett Paksi Leuszták apát, ki 147^ óta vagy állandóan Rómában tartózkodott, vagy most újra megjelent ott, s hallván a társulat újra szerveztetését, nem mulasztá el, hogy abba ismét be ne iratkozzék. A következő 1479. évben is csak hat —, 1480-ban meg öt a társulatba belépő magyarok száma, kik ismét egy özvegyet, Frangepán Dorottyát kivéve, csaknem valamennyien papok. Köztök van Benedek, egri suffraganeus püspök is. Amint azonban IV. Sixtus pápa újításainak jobban-jobban híre ment, a tagok is egyre sűrűbben kezdtek jelentkezni. 1482-ben már húszannyolczan léptek be; 1500-ban, a jubileum évében meg magában január hóban 180-an, az egész évben pedig ötszáznál is több, nem számítva a belépőknek családi tagjait vagy ismerőseit, kiket a maga neve mellé szintén beirt.