Bullae Bonicacii IX. P. M. IX. Bonifác pápa bullái. 1389–1396. (Budapest, 1889. Mon. Vat. Hun. I/3.)

BEVEZETÉS. IX. BONIFÁCZ PÁPA ÉS MAGYARORSZÁG. 1389—1396. FRAKNÓI VILMOSTÓL. I. Az ezen kötetben közzétett okiratok a nyugati, nagy egyházi szakadás korából származnak, mely a szent-szék történetének egyik leggyászosabb időszakát képezi; de egyszersmind a pápaságnak a fensöbb támogatásból és világtörténelmi hivatásából merített életereje hatalmát legszembetűnőbben igazolja. VI. ORBÁN pápa, 1378-ban szent Péter székére lépve, készséggel teljesíté a keresztény népek hő óhajtását, és Avignonból Rómába tette át a pápaság székhelyét. Mindazáltal ekkor, a franczia befolyás alatt álló bíbornokok elpártoltak tőle, választását érvénytelennek nyilvánították és Róbert bíbornokot VII. KELEMEN névvel pápának választották. Ez, Francziaország és Nápoly királyai által támogatva, mindent megtett, hogy a többi keresztény uralkodókat, első sorban a leghatalmasabbat: Magyarország királyát is megnyerje. A magyar trónt nagy Lajos foglalta el ez időben. De ő, bár szoros rokoni kötelékek kapcsolták az ellenpápa pártfogóihoz, állhatatos hűséggel ragaszkodott az egyház törvényes fejéhez; a császárral karöltve azon volt, hogy VII. Kelement lemondásra bírja, miután pedig igyekezetei sikertelenek maradtak, ismételten hadakat küldött VI. Orbán segítségére, sőt már személyesen készült sereget vezetni Olaszországba, mikor szándéka végrehajtását súlyos betegsége és halála (1382. szeptember 14.) megakadályozta. Utódai Mária és Zsigmond, kiknek gyenge uralma alatt az ország hatalma tetemesen alászállott, bár nem voltak képesek nagy Lajos pél-