Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

állapíthatjuk az út irányát, melyet kivonulása alatt követett. Útját egész Cagli-ig kisérhetjük, s itt, a kézírat 192-ik levelén végződik az alább közölt szöveg (közben a 109—110, 124, 134, 13 6, 142—149, 154, 160, 163—170, 172, 173—174, 184, 188, 190. levelek beíratlanok); az utolsó leveleken különböző olasz egyházaktól beszedett összegek szerepelnek. A kézírat külső berendezésére nézve megemlítendő, hogy a tételek levelenként vannak összeadva, valamint hogy a szövegben előjövő összegek a lapszéleken ismételtetnek.

1 Ha a mondottakhoz még hozzáteszszük, hogy a számadáskönyv, rendkívüli töredékes volta mellett is, számos egyházi méltóságot viselő nevét tartotta fönn, kikről egyéb emlékeink hallgatnak, kétségtelenné lesz, hogy abban e korszak kútfőinek egyik legnevezetesebbikét bírjuk. (L. alább Appendix II. alatt.) A vatikáni levéltár kéziratai közül még egy használtatott fel a jelen gyűjteményben, a «Rationes collectoria regni Hungaria 1332—1337» czímü (jelzete: 183. Arch. Aven.), mely a mondott hat év alatt pápai adószedők által hazánkban behajtott tizedek lajstromát tartalmazza. Ezen, hazánkra nézve nagy fontosságú kézíratnak (mely ezen kiadvány egy másik kötetében lát napvilágot) bővebb ismertetése nem tartozik ide; minket itt a tizedlajstromhoz kötött füzetek egyike érdekel. Ez a 14—29. levelen magister Ruíinus de Cibinio számadásait tartalmazza, ki GENTILIS bibornok halála után XXII. János pápa megbízásából 1317—1320. években oly czélból tartózkodott hazánkban, hogy a be nem töltött egyházi javadalmak jövedelmét a szent-szék számára összegyűjtse, és a még GENTILIS által egyes püspökségekre kivetett procuratiókat behajtsa. Ez utóbbi számadás, mint a bibornok magyarországi követségének utóhangja, a jelen gyűjteményben Appendix III. alatt lát napvilágot. A levéltárban nagy számmal őrzött eredeti oklevelek közül hét tartozik e legatio actáihoz. Mind a hét nagyfontosságú állam-okirat, s mindegyike azon zavaros kor egy-egy darab történetét foglalja magában. Ilyenek: azon oklevél, melyben trencséni Csák Máté Károlyt Magyarország királyának elismeri (1. XXXVIII. sz.); melyben Károly királylyá választatik (1. XXXIX. sz.); melyben Németujvári Henrik bán beleegyezését adja, hogy Károly Székes-Fejérvár és sz. István koronája helyett máshol és más koronával is megkoronáztathassék (1. LXIV. szám.). Hasonlóképen 1 Az alábbi közlésben e lapszéli összegek elhagyattak; csak ott közöltetnek, hol az összeg a szövegből hiányzik, vagy a hol a szövegben előjövő összeg a lapszélen más pénznemben iratik.