Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

Az erdélyi szászok és székelyek közt régtől fogva súrlódások valának, melyek nem ritkán villongásokban törtek ki. Az ellenségeskedés átszármazott a szász papokra, kik felette zokon tűrték a viszonyt, melyben az erdélyi püspöktől és székes káptalantól függtek, mert III. BÉLA nem az egész szászságot helyezte a szebeni prépost hatósága alá, a ki a szebeni, ujegyházi, sinki és brassai káptalanokkal közvetlenül az esztergami érsekség alá tartozott. A sebesi, springi, ozdi, kézdi, keresdi, kis- és nagy-küküllői esperességek, •— vagy mint magokat nevezni szerették káptalanok — az erdélyi egyházmegye hatósága alá tartoztak, s a gyula-fehérvári székeskáptalannak meghatározott szolgálmányokkal adóztak.

1 Azonban a szászok, kik ez időtájt igen hatalmasak valának, vonakodtak kötelezettségöknek megfelelni. Ebből súrlódások támadtak. Az ellenségeskedésnek borzasztó kitörései valának a fejetlenség ama korában, így történt 1277-ben, februárius 21-én, hogy a szászok fegyveresen támadtak Gyula-Fehérvárra, azt vidékével együtt elpusztították, székes-egyházát kirabolták, elvivén egyházi kincseit, szereit, könyveit, diszítményeit; azután felgyújtották azt, és benne égett kétezer ember, ha nem több, férfi, aszszony, vegyest, sok áldozár és pap, köztük négy kanonok; a káptalanban őrzött okmányok, a pecséttel együtt, ugyanakkor szintén elvesztek. A szászok azzal védekezének ugyan, hogy ez boszú volt Jánostól, atyjának, Alárd grófnak halálaért, melyért PÉTER püspököt okolták és három kanonokját. De ez keveset von le a tett szörnyűségéből és vadságából. — A bűnösöket az 1291. országgyűlés kemény büntetésekkel sújtotta. De a béke helyre nem állhatott; és a káptalannak járó szolgálmányok ismételt megtagadása ujabb anyagot szolgáltatott zavarokra. A sebesiek adója egy-egy budai értékű ezüst márka volt 60-60 füst, vagyis tűzhely után, s ezzel ők harmadfél évig hátralékban maradtak; midőn pedig a káptalan jogait törvény útján akarta érvényesíteni, ügyöket fölebbezték az apostoli szent-székhez. Ezen boszantó eljárás igen fölháborítá a gyula-fehérvári káptalaniakat. Egyik sértés a másikat követte, végre a sebesiek, az érintett hét káptalan izgatására, papjaik vezérlete mellett, 1308. februárius 19-én újra megtámadták Gyula-Fehérvárt; a templomba fegyveresen behatottak, ajtait bezárták, őröket állítottak eléje, és kivont karddal, feszített íjakkal támadták a káptalanba gyülekezett kanonokokat, a kiket bántalmaztak és gyalázattal illettek.

2 1 KNAUZ, Monum. Eccl. Strigon. I. 500. — SAI.ZER, Zur áltesten Geschichte des Mediascher Kapitels. Szeben, 1883. 9. 1. 2 G. D. TEUTSCH, Gesch. der Siebcnbürger Sachsen, I, 74, 96. m* j