Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

szerzetes nőket t. i. a szent Klára-, szent Domonkos- és szent Ferencz-rendi szüzeket, mindennemű tizedadás alól fölmentette. Az esztergami érsek és káptalan, mihelyt meggyőződtek a klarisszák panasza alaposságáról, azonnal készségesen engedtek. Valószínűleg ily készséget tanúsítottak Pozsony «némely főpapjai és kanonokjai», kik ellen GENTILIS kemény tiltó levelet adott, nehogy a pozsonyi apáczáknak dézmaszedéssel alkalmatlankodjanak.

1 Intézett ő a szepesi, akkor még az esztergami érseki megyéhez tartozó káptalan ellen is levelet. A szepesi káptalannak tizenhat kanonokja közül többen egyházoknak nem szolgáltak, a káptalanban sem laktak, de a közös jövedelemből részesülni akartak. GENTILIS ezek ellenében azt rendelte, hogy minden kanonok vagy személyesen vagy helyettese által szolgálni tartozzék egyházának, különben a jövedelemben nincs része.

2 Másrészt azoknak, kik a tudományban kívánták magokat kimívelni, s e végett valamely főiskolát meglátogatni, szabadságot adott, hogy egyházaiktól hosszabb időre, hét évre is, távol lehessenek, meghagyván nekik jövedelmeiket, melyeket a távolban is húzhattak. Sőt rendelt nekik tekintélyes védnököket, kik helyettök a jövedelmet beszedjék, és nekik megküldjék.

5 A magyar papok ez időben a külföldi iskolák közöl leginkább a páduait látogatták. így találjuk ugyancsak a Vatikáni Magyar Okirat-Tár e II. kötetében alkalmilag megemlítve, hogy JÁNOS, a budai káptalan éneklő kanonokja, budai születésű, 32 éves férfiú, Páduában tanult; ugyanott, hogy MIKLÓS főesperes a bácsi káptalanból «sokáig tanult Páduában». Ezen JÁNOS, budai éneklő kanonok egy ízben TAMÁS, esztergami érsek ügyvédje volt, a perben, melyet ellene s a budai szent domonkosrendi beghinák ellen GENTILIS előtt indított egy budai házaspár. A pernek csak töredékét találjuk a Vatikáni Okirat-Tárban.

4 A mit e töredékből kiveszünk, annyi, hogy a beghinák egy házat és fél-szőllőt kaptak valakitől. E fekvőségekre azonban a felperesek: Eburger és neje, nem különben Pefer, másként Burs Hencz és neje tartottak örökség útján számot. Az ügyet az esztergami érsek a beghinák javára döntötte el, de a nevezett Eburger vagy Eberger és felesége Dimuda asszony a végrehajtásnak ellene állottak, mire az érsek kiközösítette őket. E sérelem ellen, mint ők hitték, fölebbeztek a pápai követségnél, alighogy az Budára érkezék. Mily eredménynyel? Erről hézagos adataink fölvilágosítást nem nyújtanak. 1 Vat. O. II, 298. 354. 378. 2 Vat. O. II, 262. 3 Vat. O. II, 408. 4 Vat. O. II, iot—112.