Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

a pápa sokkal többet tőn, mint bőséges adományozásaival a siciliai királyi család. Most, hogy HÍ. ENDRE halálának hírét vevé, VIII. BONIFACIUS legott MiKLÓs-t,

1 az ostiai bíbornok-püspököt követeül Magyarországba küldötte, hogy a békét és rendet helyreállítsa; a cseh királyt kérdőre vonja: mi jogon vette föl a magyar királyi czímet ? kérdőre a kalocsai érseket, hogy merte megkoronázni VENCZEL-Í ? és mindkettöjöket Rómába idézte. — Mivel pedig időközben a kalocsai érsek meghala, megtiltotta a pápa a káptalannak, hogy főpapot válaszszon, akárkinek másnak, hogy ilyet nevezzen, föntartván magának a kalocsai érseki szék betöltését. — Ellenben fölhatalmazá követét, hogy az érsekektől kezdve az utolsó papig megbüntethesse mindazokat, kik az ő szándékát gátolják vagy elő nem mozdítják. MIKLÓS bíbornok, a pápai követ, Ausztrián át valószínűleg a Dunán jött Magyarországba, Pozsonyba, Győrré, Esztergamba, Budára, hol hoszszabb ideig tartózkodék; 1301. october 25-én maga köré gyüjté az ország összes főpapjait, tanácsot ülendő velők a fölött, mi volna czélszerü az ország reformálására ? De látván, hogy semmire se megyen (mondják a krónikások), visszatére a pápai udvarba.

s Azonban a krónikások felületesen ítélnek. Elsőben a pápai követ nem oly sietve tért vissza. 1302. évi januáriusban már visszatérő útjában Pozsonyban találjuk ugyan, de e városban huzamosb ideig tartózkodék, még junius közepén itt találjuk;

4 zsinatot tart itt, és fontos ügyeket intéz el. Meg is van a pápa elégedve követe működésével, noha ez azt jelenti, hogy egy pártnak sem kedvezett feltűnően. Meg is lehetett,- mert akkora munkát, mint Magyarország reformálása, egy izromban elvégezni akarni, hiú erőködés leendett. Ellenben a talajt a reformálásra MIKLÓS bibornok ugyancsak derekasan elkészíté. Előbb, ugyanis, az esztergami választott érseken kívül a magyar főpapok 1 FERRETUS VICENTINUS (Muratori IX. ioio.) így jellemzi trevisoi BOCCASINO MIKLÓS, ostiai bibornokot, utóbb XI. BENEDEK néven római pápát: «Hic vir satis diseretus inter collegas suos scientia laudabatur, benignus et mitis, jurgia oderat et pacem amabat.» Megegyezik vele VILLANI (VIII, 80): «Questi fu buon uomo e questo e giusto e di santa e religiosa vita avea voglia di fare ogni bene.» 2 THEINER, Mon. Hung. I. 619. és a következő számok. 3 Chronicon Budense, ed. PODHRACZKY, pag. 224. Hist. Austr. plenior ap. Freher I. 486. — «Infecto omni negocio, pro quo directus fuerat incassum rediit». Contin. praedicator. Vindob. Contin. san. cruc. ab anno 1302. Mon. Germ. S. S. IX. 733. 4 KNAUZ, Monum. Ecd. Strigon. II. 5 35. és egy eredeti okmány a sz. Ferenczrendiek pozsonyi levéltárában ladula 36, nro 5.