Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

augusztusban) áthozatta Nápolyból Spalatoba KÁROLY-RoBERT-et, MARTELKÁROLY tíz éves fiát, ki innét Zágrábig hatolt előre,

1 hol őt ENDRE király halálának híre érhette. E hírre Esztergamba vitték őt hívei, melynek főegyházában GERGELY, az érsekségnek immár a pápa által kinevezett kormányzója, királylyá kente, és valaminő koronával meg is koronázta.

2 Az anjou-pártiak e merész tette a «hazafias» pártot, mely «az ország függetlenségét nem akarta az által koczkáztatni, hogy az egyháztól adott királyt elfogadja», szintén gyors elhatározásra sarkalta. Álla pedig e párt a főpapok legtekintélyesebb tagjaiból, élőkön a kalocsai érsekkel, az összes köznemességből, mely híven szított az egyháziakhoz, és néhány főúrból, kik közöl a legfontosabb CSÁKI MÁTYUS, a legkevésbbé megbízhatók a NÉMETUJVÁRI vagyis GÜSZINGI grófok valának. Ezek nyomban megválasztották a cseh király fiát VENCZEL-Í, és őt, — miután KÁROLY-t és pártfogóját, az érseket az esztergami várból ki, az ország déli határaig üzék, — Magyarországba hozták és Székes-Fehérvártt a kalocsai érsek által megkoronáztatták. *** A római szent-széket, mely 1292. április elejétől 1294. julius elejéig betöltetlen maradt, melyen azután ez év végéig a jámbor remete, az igen szelid jellemű V. COELESTIN ült vala; 1295 elején a nagyerélyü VIII. BONIFACIUS foglalta el, ki az általa vallott világhatalmi elvek nyomán Magyarországról — azt hitte, — úgy gondoskodik legjobban, ha trónjára a siciliai Anjouk egyik sarját emeli. Szerencse hazánkra, hogy a pápa e gondoskodása hasznosnak bizonyult. Az időt, míg KÁROLY fölserdüle, sem hagyta a pápa használatlanul. Anyagi erő helyett, czéljára annál bölcsebben válogatta meg a szellemi fegyvereket, melyek az ország reformálására szükségesek valának akkor is, ha KÁROLY-t már a trónra segítenie sikerült. Az által, hogy a spalatoi érseki székre a siciliai királyné káplányát, a záraira egy olasz barátot helyezett; hogy Sebenicoban ugyancsak a siciliai királyné kérelmére püspökséget alapított; 3 főleg, hogy GERGELY-Í az esztergami választott érseket elválhatlanul az Anjouk érdekéhez csatolta, 1 MADIUS Schwandtnernél 1748. bécsi kiadás, III. 638. 1. V. ö. Anjoukori Dipl. Emlékek. I. 402. szám. 2 KNAUZ, Monumenta Eccl. Strigon. II. 444. kk. 11. 3 FARLATI, Illyricum Sacrum III. 295. — THEINER, Monum. Hung. I. 615. sz. — Monum. Slav. merid. I. 113. 1.