Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)
Kétségtelen nyoma van, hogy MARTEL-KÁROLY párthíveket keresett és talált Magyarországon; hogy atyja II. vagyis SÁNTA KÁROLY sereget is gyűjtött, melylyel fia jogát kivívja. Hanem e sereg nem indult ki Nápolyból, mert vagy nem készüle föl teljesen, vagy hogy nem épen kecsegtető hírek érkeztek Magyarországból, miközben MARTEL-KÁROLY 1295. nyarán meghalt, a magyar királyi czímet, melyet halálaig bitorolt, kiskorú fiára, CAROBERT-re 1 hagyván. III. ENDRE tehát megmenekült mindkét vetélytársától, sőt — ha jól látta a pápai udvarnál levő ügynöke, — Rómában sem nagyon buzogtak az Anjouk jogigénye mellett. 2 De azért nem derengett egy reménysugár sem, hogy a minden eresztékében meglazult országban a rend és béke helvre álljon, nem főleg, miután ENDRE király legbiztosabb támasza, LADOMÉR érsek jobb létre szenderült, megválasztott utódja, GERGELY érsek pedig az Anjoukhoz állott. Hívei, az általa Pestre, 1298. augusztus 5-ére egybe hívott országos rendek: egyháziak és nemesek, magyarok, szászok és kúnok (a világi főurak kizáratván) hangosan panaszkodának arról, hogy szabadságaiktól, melyeket koronázásakor megerősített, «a király úr erélytelenscge miatta megfosztotta őket a telhetetlen főurak hatalmaskodása elannyira, hogy az egyházzal s a nemességgel együtt az ország összes lakosai tönkre jutának. Üdvös törvények hozattak. De mit ért, ha a javaitól és jövedelmeitől megfosztott király azokat végre nem hajthatta; az egyházi büntetések, melyek ama törvények sanctióját képezték, hatástalanok valának, mert az interdictumnak az egyháziak foganatot szerezni nem mertek. Teljesen indokolt tehát jeles történet-búvárunk, Botka Tivadar mondása, hogy III. ENDRE királynak 1301. januárius 14-én bekövetkezett hirtelen halála és benne az Árpádok magszakadása, «alapjaiban rendíté meg a magyar államot; közel állott azon ponthoz, mely szétmállással végződik. » 4 Az Anjouk pártja, melynek fejei GERGELY-en, a választott esztergami érseken kívül, BREBIRI PÁL gróf dalmát bán, és ÚJLAKI UGRIN, a drávántúli Csákiak ágából, a leggazdagabb főurak egyike, valának, már előbb (1300. 1 A név ez alakja olaszos összevonása a Carlo Robertonak, mint I. Károly királyt gyermekkorában megkülönböztetésül nevezék. Tévednek tehát, kik őt Róbert Károlynak hívják Károly Róbert helyett, míg 5 magát kizárólag csak Károlynak nevezte. 2 Bonzanoi Péter jelentései. WENZEL, Árpádkori Ujabb Okmánytár, V. 260—262. 11. 3 Akár <>trepiditas»-t, akár «tepiditas»-t kelljen olvasni, az «erélytelenség» nem kemény kifejezés bármely varians fordítására. 4 Trentsini Csák Máté és kortársai czímű értekezésében. (Budapest, 1873.) 31. 1.