Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

jának halála után látott napvilágot, nagy számú oklevelet tartalmaz e követség iratai közül; a nagy szám mellett azonban a kiadás pontossága sok kívánni valót hagyott; az összehasonlítás a jelen gyűjtemény és az általa közölt szöveg közt bárkit meggyőzhet erről. Mégis hosszú ideig az ő munkája volt az egyetlen, melyből a hazai történetírás e kor felderítésére merített. A mit FEJÉR GYÖRGY Codex diplomaticus-ában GENTILIS bibornok működését illetőleg közzé tesz, csekély kivétellel mind a Leges ecclesiasticae-ből meríti. THEINER ÁGOSTON az ő «Vetera Monumenta Historica Hungáriám Sacram illustrantia» czímü munkájában lett volna hivatva GENTILIS iratainak teljes gyűjteményét adni. Azonban a rendelkezésére álló történeti kincsek roppant mennyisége nem engedte meg, hogy figyelmét minden egyes korszak összes anyagára kitérjeszsze. GENTILIS irataiból jóformán csak mutatványokat közöl. (Követségének időszaka csak huszonöt lapot — I. 415—441 — foglal el a munkában.) Sőt egyes nagyobb terjedelmű periratokat jelentékeny kihagyásokkal tesz közzé. A jelen kiadvány végre teljesen kívánja nyújtani GENTILIS követségének actáit; s hogy a gyűjtemény lehetőleg teljessé legyen, nemcsak a Vatikáni gyűjteményekből, hanem Olaszország és hazánk egyéb levéltáraiból is felöleli mindazt, a mit GENTILIS bibornok követségének idejére eddig felderíteni sikerült. Természetes, hogy a felkutatott anyagnak túlnyomólag nagy része a Vatikán gyűjteményeinek gazdag bányájából került ki. Itt őriztetnek a bibornok ítélő széke előtt a követség tartama alatt lefolyt pörök jegyzökönyvei. Az eredeti irományok ezek, melyekbe GENTILIS jegyzői, Philippus de Cingulo, Johannes de Mevanea, Angelus de Sancta Victoria, feljegyezték a követség összes actáit, az idéző leveleket, ítéleteket, a perek folyamát és összes mozzanataikat. Négy ilyen jegyzőkönyv maradt reánk, kettő a könyvtárban, kettő a levéltárban. Mindnyájan egy csoportba, egy categoriába tartoznak; s hogy jelenleg együvétartozóságuk daczára a Vatikánban különböző helyeken őriztetnek, ez még arra a korra vezetendő vissza, mikor a levéltár egy része a könyvtárban őriztetett. Az V. Pál pápa alatt történt kettéválasztás alkalmával, mikor a levéltár mai helyiségébe került, ez együvé tartozó köteteket szétosztva, egy részét a levéltárban helyezték el, míg más része a könyvtárban maradt. E négy jegyzőkönyv a következő: a Cod. lat. 3935 és 4013 a könyvtárban, és a levéltári Papi Avignonesi Vol. I. és Processus Quinqueecclesiensis 1308—9 jelzetű kézíratok.