Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

közt az országot; mindegyikök hét-hét egyházmegyét vállalt magára. Sajnos, épen azon egyházmegyék tizedlajstromait bírjuk legtöredékesebben, sőt néhányét teljesen nélkülözzük, melyeknek behajtója RAYMUNDUS volt. Az elhunyt RAYMUNDUS helyét még XXII. JÁNOS pápa JACOBUS de LENGRES «sacrista ecclesiae Carpentoratensis» személyével tölté be, ki hihetőleg még az 1334. évben rendeltetése helyére utazott. XXII. JÁNOS pápa halála után, XII. BENEDEK kiváló figyelmet fordított a magyarországi tizedek ügyére. Alig hogy a pápai széket elfoglalta, leveleket menesztett e tizedszedők érdekében úgy a királyhoz, mint az ország főpapjaihoz.

1 Ugyanekkor, 1335. évi augusztus 5-én, a két tizedszedőhöz is külön-külön levél ment, melylyel őket a pápa mind a már megkezdett, mind a még elvégzendő ügyek befejezésére felhatalmazza, s e tekintetben megerősíti őket mindazon jogokban, melyeket XXII. JÁNOS pápa ruházott rájok. De szintén e napon a pápa JACOBUS BERENGARII-nak egy újabb elhatározását adta tudtára; ugyanis értesülvén arról, hogy a Magyarországon folyó tizedfizetés már annyira előhaladt, hogy annak befejezésére egy megbízott is elégséges, meghagyja neki, siessen számadásaival s a gyűjtött pénzekkel egyetemben Avignonba, az ügyek állásáról jelentést teendő.

2 E rendeletnek foganatja nem volt; sem JACOBUS BERENGARII, sem pedig utóbb JACOBUS de LENGRES nem siettek eleget tenni a pápai parancsnak. Évről évre sürgeti a pápa a két tizedszedő számadását, eredménytelenül. JACOBUS de LENGRES az 1339. év első felében meghalt; de a másik tizedszedő makacssága még 1340-ben is foglalkodtatja a pápai udvart. Végre ez állapotok új tizedszedők kiküldését tették szükségessé. 3 JACOBUS BERENGARII és RAYMUNDUS de BONOFATO számadásai csak töredékesen maradtak reánk. Úgyszólván egyetlenegy dioecesis által fizetett tizedek lajstromát bírjuk teljesen, mind a hat esztendőről: a váradiét. A többieké többé-kevésbbé töredékes; és pedig nemcsak azért, mert a számadások nem jutottak el korunkig, hanem mert maga a tizedszedés rendetlenül folyt, s az eredeti tervet teljesen megzavarta RAYMUNDUS halála. A tizedszedők, mint ezt a lajstrom természetéből kivehetjük, midőn feladatuk megoldásához láttak, két részre oszták maguk közt Magyarország területét: az éjszak-nyugati, vagyis az esztergomi érsekség alá tartozó egyházmegyék tizedeinek behajtása RAYMUNDUS de BONOFATO, a kalocsai főegyházmegye területén lévő dél-keletieké pedig JACOBUS BERENGARII gond1 Theiner, Mon. Hung. I. 605, 606. 1. 2 Theiner, u. o. 5 Ezekről alibb szólunk.