Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

LVII hat egymásután következő éven át, a szentföld czéljaira és a hit ellenségei ellen indítandó hadjáratok költségeire rendelte, s már csak Magyarország adós e tizedekkel. Ezeknek behajtására a pápa két követet küld az országba, úgymint JACOBUS BERENGARII-Í (operarius monasterii Crassensis, ordinis sancti Benedicti, Carcassonensis dioecesis) és RAYMUNDUS de BONOFATO-t (rector ecclesiae oratorii S. Michaelis, Lemovicensis dioecesis).

1 A két tizedszedőt elindulásuk előtt különböző jogokban és kiváltságokban részesíté a pápa. Felhatalmazta, hogy ha netalán a tizedek czímén már gyűltek volna össze Magyarországon pénzek, melyek letétben őriztetnének, ezeket felkutassák és birtokba vegyék; azokat, kik e tizedek le nem fizetése miatt esetleg kiközösíttettek, ha tartozásuknak eleget tesznek, feloldhassák. Egyúttal a tizedgyüjtéssel összefüggésben nem lévő ügyeket is bízott reájuk a pápa. így meghagyja nekik, hogy a megürült beneficiumok után, előbbi rendelete szerint, a pápai kamarának járó jövedelmeket szedjék be; ez adózástól csakis a szerzetes lovagrendeket, mint a melyeknek úgyis hivatása a hitetlenek ellen harczolni, mentette föl.

2 Az ez időtájt megüresedett esztergomi érsekség betöltését a pápa magának tartván fönn, a tizedszedőknek volt feladata őrködni a fölött, hogy az érseki jövedelmekre senki hivatatlanúl kezét rá ne tegye; s ezért a pápa megbízottjai a bevételekről pontos tudomást szerezni, valamint az érsekség administratoraitól kimerítő számadást követelni tartoztak. Minthogy az az adó, melyet némely egyházak census czímén a szentszéknek évenként fizetni tartoztak, évek óta sok helyen fizetetlen maradt, ennek bekövetelésére is a két követ meghatalmazást kapott. 3 Működésük tartamára mindegyiknek napidíját másfél arany forintra szabta a pápa. Ily sokféle megbízással és utasítással indult útnak a két tizedszedő Avignonból 1331. évi április 27-én.

4 Nizzáig az útat lóháton tették meg; itt hajóra szállottak, és Genuát érintve, a pisai kikötőben léptek partra; majd szárazföldön Velenczéig utaztak, hol ismét bárkára szállva, Zenggben kötöttek ki. Innen útjok Zágrábba vitt; es úgy látszik, itt bocsátják ki az ország püspökeihez intézett idézőleveleiket, hogy bizonyos határidőre Budán megjelenjenek, a pápa elhatározását és megbízásait hírül veendők. Azonban a főpapok a reájok rótt terhet viselni nem voltak hajlandók, és a király közbenjárását kérték ki. Az 1331. évet a pápa és a király közt folyó jegyzékváltások és követküldözések töltik be. Theiner, Mon. Hung. I. 536. 1. 2 Ezeket utóbb XII. Benedek is fölmentette. Theiner, i. m. I. 613. 1. 5 Theiner, i. m. I. 538—540. 1. 4 L. alább Raymundus útiköltségeit 406 és köv. 11. Monum. Vaticana. Series I. Tom. I. h