Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

XLIII ragaszkodó öreg Brankovics György a pápának ajánlotta fel birtokát. Hogy Magyarország jogigényeit ne sértse, Carvajal kivitte, hogy Szerbia a pápa és Magyarország kettős védelme alatt álljon és ezen a czímen keresztes hadat indított Szerbiában, de csakhamar elhagyta áz országot. Mátyás királynak trónralépte alkalmával (1458) először nemzetközi helyzetét kellett kivívnia és így történt, hogy Szerbia magyar segedelem nélkül maradt. Ehhez járult még Szilágyi Mihály szereplése, a ki mint szerb trónpretendens lépett fel. Brankovics György második megvakított fia, István, a ki Lázár uralkodása folyamán Szerbiában maradt, úgy látszik, a Szilágyi pártján volt. A vak deszpotafi Lázár özvegyét is rábírta és így azután tárgyalások folytak köztük és Szilágyi között, a ki megígérte nekik, hogy a Hunyadi-jószágok egy része nekik jut, azonban nővére, Hunyadi János özvegye tiltakozott ellene. Ráczország deszpotatusa Szilágyi minden iparkodása daczára Tomasevics István bosnyák királyra szállott át, még pedig a szegedi magyar országgyűlés (1459 január 6.) végzése következtében, de ez sem vezetett kedvező eredményre, mert Végszendrő elbukása után minden elveszett. Mátyás király ezt a csapást nem bosszulhatta meg, mert Frigyes császár a Hunyadi ellenes párttal ellene fordult. Ezzel a párttal szövetkezett most Szilágyi Mihály is unokaöcscse ellen, a kit ő segített a trónra. Mátyás király ugyan lecsendesítette, de 1459 folyamán újból fellépett a király ellen, a ki őt elfogatta és Világos várába záratta. Midőn Szilágyi vállalata nem sikerült, a vak Brankovics István számos menekülttel Szerbiába ment azzal a szándékkal, hogy ha a törökök majd elűzetnek, ő ismét beül a rácz örökségbe. Engel meg is jegyzi, hogy őt Magyarországon elismerték Szerbia deszpotájának. Ez különben magától értetődik, mert István amúgy is jog szerint rácz deszpota volt és elismertetése elsősorban a királytól függött, a ki azonban ezt a vak pretendenst nem segítette. Azt is mondják róla, hogy a törököket meg akarta támadni, de ez nem sikerült neki, mert a saját emberei félelemből cserben hagyták. Ezt különben Brankovics történetírója mondja róla.