Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)
1432 febr. 6. presentes visuris fratribus et amicis nobis dilectis. Noveritis, quomodo ista die in festő beate Dorothee virginis scilicet feria quarta g to vitates ad nos pervenerunt, quomodo Izak wayvoda cum vice imperatore cum magna potentia ad istas partes versus castrum Nandoralba disposuerunt se venire ad depredandum et ad pugnandum castrum. Ea propter vestris dilectionibus committimus et mandamus, quatenus visis presentibus et omni mora postposita universis universaliter et singulariter cum omnibus vestris equitibus et peditibus versus Albanandor ad rivam vei ad portum citissime venire debeatis. Necessarium est, ut ad defensionem istius castri et confinibus et similiter sicuti in literis serenissimi domini nostri regis clare vidistis, quod cum omnibus equitibus et peditibus octavo die datarum presentium, qui autem etiam non venerit, tunc amissionem sui capitis possessionisque et bonis sub nomine infidelitatis incurret, proditioni eo facto. Dátum in Albanandor feria quarta, in festő beate Dorothee virginis, anno etc. M m 0 CCCC mo tricesimo secundo. Eredeti, papir, alján zöld viaszba nyomott pecséttel. M. N. M. Kállay cs. lt. CLXV1. Nándor fejérvár, 1432. febr. 18. Thallóczi Frank, kevei főispán, az akaihátiaknak meghagyja, hogy Pál székesfejérvári kanonokot és a fejérvári székesegyház embereit, a kit a dunai révnél Olnos és Halász birtokokon a „huszárok" és egyéb gonosztévők ellen odatelepített, a jelen hadbaszállás folyamán ne merészeljék háborgatni. Franko de Talloucz comes Kewiniensis etc. Nobiles viri nobis sincere dilecti. Noveritis quod nos honorabilem virum magistruin Paulum canonicum ecclesie Alba Regalis simul cum hominibus iobagionibusque et populis ipsius ecclesie Alba Regalis in pertinentiis Olnus et Halaz existentibus in riva Danubii contra Huzerones et alios nonnullos malefactores homines stare et permanere dimisimus. Obhoc
