Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)
CLXII. Nürnberg, 1431. ápr. 8. Zsigmond király Lévai Cseh Péter, mácsói bán előtt korholva szól ifj. Garai Miklósnak apjával, a nádorral, szemben elkövetett méltatlanságairól s arról, hogy a Tatán kötött egyezség ellenére elfoglalta apjának várait. Inti Péter bánt, hogy leányát ifj. Garai Miklósnak, ki a törvény tiszteletéről és a fiúi alázatosságról annyira megfeledkezett, feleségül adni ne merészelje, mert különben a báni méltóságtól meg fogja fosztani, hanem inkább legyen a nádornak segítségére fia ellenében. H. Oki. 390—393. CLXIII. Nándorfejérvár, 1432. jan. 29. Thallóczi Frank, kevei főispán és nándorfejérvári kapitány Keve vármegye közönségének meghagyja, hogy Szinán bég gyors közeledtét értvén a rácz deszpotától, sürgősen álljanak hadba s Remetei Himfi Imre alispán vezetése alatt vonuljanak a kevei révhez. Nos Franco de Talloucz alias de Ragusio comes Kewinensis et capitaneus Nandoralbensis etc. vobis nobis dilectis universitati nobilium comitatus de Kewe fratribus et amicis nostris dilectis honorandis. Noveritis a certo et certissime, quod nos tam ex illustris despotis Rascie quam ex fidedignorum ex prelatorum et familiarium nostrorum fidelium et credibilium intimatione et relatione sumpmus edocti, qualiter Zynambeg wayuoda, totum suum exercitum Turconicum apromptuasset et de die in diem apromptuaret, has partes inferiores vult et intendit cum eisdem invadere, quod deus avertat. Quare vestras fraternitates et amicitias hortamur eisdemque seriosius committimus quatenus mox et adstatim si iam in itinere non essetis positi, etiam omnibus aliis negotiis vestris postpositis ad rivam et vadum versus Kowinum more exercituantium armis et ceteris apparamentis exercitualibus iuxta possibilitatem vestram fulciti citissime et festinantissime cum Emerico filio Stephani filii Petri de Remethew vicecomiti nostro ire et proficisci debeatis, sacre
