Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

ezzel a méltósággal Istvánt a magukat vele egyenrangúnak tartó szerb országnagyok fölé emelte. Ezzel a fejedelemségnek bizonyos ethikai tartalmat adott. Eladdig ő csak primus inter pares volt, és a Brankovics-család szerb szempontból bizonyára jogosítottnak érezte magát, hogy épp oly jónak tartsa a maga nemzetségét, mint a Grebljanovicsokét, de ezentúl deszpota csak egy volt és a czím csakis Lázárevics Istvánt illette. Ámde bizonyos, hogy a deszpota tényleges hatalma a szultántól függött. Ebben az időben (1408 után) fordult a török túlhatalommal szemben Zsigmond királyhoz az új szerb deszpota, és elismerte főhűbérurának.

1 Ez a viszony megmaradt a magyar király és a deszpota között Lázárevics István haláláig. Természetes, hogy a deszpota hűségének megvolt a maga látható jutalma is. 1411-ben megkapta Zsigmond királytól a mai Kelet-Bosznia bányáit közvetlen hűbérképpen. És Szrebrenicza akkor még igen gazdag hozadékú ezüstbányái nemcsak őt, hanem utódait is gazdagították. Azonban nemcsak a hűbéres tartományokban, hanem Magyarország területén belül is számos birtokot adományozott Zsigmond hívének, igy Szatmár-Németi várost, Nagybányát és Felsőbányát összes jövedelmeivel,

2 mely birtoka kormányzójául Remetei Istvánt rendelte ki.

:

s Adományt nyert Debreczen városára és nagyterjedelmű bihari és szabolcsi birtokokra.

4 Számos birtoka volt Torontál vármegyében, úgy hogy ezeknek külön alispánt rendelt. (1417 márczius 29.).

5 Magyarországi birtokaiban a törvény értelmében, a mely nem tűrte, hogy idegen befolyások érvényesüljenek, született magyarokat alkalmazott. Szatmárnémetii jószágigazgatója, az említettük Remetei István, mint meghatalmazott tárnokmestere szerepelt, a ki minden jogügyletben a magyar tárnoki jog szerint járt el. Szatmáron kívül még Nagybánya 1 1408—11 a forduló pont a magyar-szerb viszony ez újjáalakulásában. Okltár CVIII—CIX. sz. V. ö. CVII. sz. 2 Okltár CX., CXIII , CXV., CXXVI—XXIX. sz. 3 CXX. sz. 4 CXII. sz. 5 CXVIII., CXXXI11 sz. >