Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)
CXXXIII. Buda, 1421. máj. 2. Zsigmond király meghagyja a leleszi konventnek, tartson vizsgálatot a Medgyesi János bán fia, Simon és a nagybányaiak között fenforgó hatalmaskodási ügyben, melyet a felek közmegegyezéssel Péter fiának, Istvánnak, Lázárevics István rácz deszpota Szatmárban tartózkodó tárnokmesterének és Vetési László fiának, Jakabnak döntése alá bocsátottak. Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex. Fidelibus suis conventui ecclesie de Lelez salutem et gratiam. Dicitur nobis in persona Symonis filii Johannis filii bani de Megges quod in anno iam proxime preterito Nicolaus dictus Pesce ac nonnulli monetarii nostri de Rivulo Dominarum ad prefatum Nicolaum venientes taliterque sibi conquesti fuissent, quod quidem iobagio ipsius ipsos tribus equis ac novem homines ad ipsos pertinentes similiter eorum bonis erga eos habitis spoliassent, ipseque videlicet Symon hec percipiendo dictis monetariis certum terminum prefixisset, in quo eisdem monetariis ex parte dicti sui iobagionis iustitiam debitam exhibere debuisset. Que quidem termino occurrente iam dictis monetariis adherentibus super premissis prenotato iobagioni pro sua expurgatione vigesimo quinto se hominibus iuramentum prestandi iudicasset, predictique monetarii huiusmodi iudicium per ipsum Nicolaum exparte prescripti sui iobagionis exibitum minimé acceptare voluissent, hosque sic se habito in concordiam ibidem interscriptus mutuo celebrata causam predictam tam dictus Symon, quam prenotati monetarii arbitrio et dispositione Stephani filii Petri magistri scilicet tavernicorum in persona despoti ducis Rascie in civitate nostra Sathmariensi deputati et Jacobi filii Ladislai de Vethes submisissent eomodo, ut quidquam iidem duo nobiles inter ipsos in huiusmodi facto disponent idem tam prefatus Symon, quam antelati prefati monetarii pro rato et quieto acceptare tenerent, qui quidem arbitri habita inter se deliberationem maturam talem diffinitionem causa in premissa fecissent, ut ipsi monetarii mediantibus eorum iuramento et conscientia omnia premissa eorum dampna tollere et recipere deberent de quo iudicum in diffi5*
