Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

XC. Maróth, 1399. aug. 29. Zsigmond király Perényi Simon fiának, Péternek, a székelyek és Zemplén vármegye főispánjának, tekintettel főleg a végváraknak, köztük Galambócznak, a törökök elleni oltalmazásában, továbbá a havasalföldi hadjáratban, nemkülönben a törökökkel a szerémi végeken folytatott küzdelmekben szerzett érdemeire, az Ugocsa vármegyében fekvő Szőlős királyi várost tartozékaival együtt adományozza. Az oklevél Perényi Péternek Szerbiába és a törökök ellen indított hadjáratban szerzett érdemeiről a következőkép emlékezik meg: „ . . . pensatis et attentis fidelitatibus et fidelium servitiorum laude dignis meritis quibus idem variis fortune casibus, pro tuitione confiniorum dicti regni nostri contra immanissimorum Turcorum insultus creberrime se opponendo, notanter quod quia ipse magister Petrus dum nos castrum nostrum Galambóez vocatum in regno nostro Rascie situatum et per ipsos Turcos potenter occupatum cum aliis nostris fidelibus personaliter obsederamus, ipse magister Petrus ad reobtinendum per nos et reappropriandum dominio nostro dictum castrum sub ipso castro seipsum strenue exhibens mortis pericula pro diadematis et culminis nostri honore minimé formidavit, imo ibi per ictus sagittarum et telorum adverse partis in capite suo letale vulnus suscepit, tandem autem ipse magister Petrus de virtute in virtutem progrediens, dum prefati Turci regnorum nostrorum et totius christianitatis persecutores districtum nostrum Erdsomlyo ferali impietate invaserant, ipse magister Petrus leonino accinctus robore, contra incursus ipsorum immanissimorum Turcorum se objiciens, ibi tam strenue se gessit, quod vexillum ductoris partis adverse per sue humanitatis strenuitatem auferendo maiestati nostre cum triumpho destinavit. Ubi etiam in uno pedum suorum grave vulnus recepit, per quam suam agilem humanitatem . . . us multitudo regnicolarum nostrorum utriusque sexus, quos dictorum Turcorum rabies abducere cona-