Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1490-1527. (Budapest, 1903. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 1.)

ható forrásokból egyáltalán lehetséges volt» 1 úgy, hogy voltaképen ő a végvidék legrégibb történetírója, bár a fölvetett kérdéseket minden igyekezete mellett sem sikerült megoldania; a minthogy nem is sikerülhetett, mert, a mint mondja, az említett forrásokon kívül semmi egyéb anyag nem állott a rendelkezésére. Különösen az oklevelek hiányát emeli ki. «Sajnos, krónikákat vagy okiratokat az ottani generalatusnál vagy egyáltalán meg sem őriztek, vagy pedig ha voltak, az előbbi parancsnokok alatt elvesztek, legalább a tábornoki hivatalban semmiféle levéltár sincs, a hadbiztosság és a hadbíróság pedig mentegetődznek, hogy az oklevelek, jegyzőkönyvek és egyéb iratok, a melyekből időrendben összeállított teljes és tökéletes tájékozódás szerezhető lett volna, véletlenül elégtek», ' — panaszolja már akkor. Jórészt az okleveles anyag ezen már olyan régen érzett és fölpanaszolt h i á n y á nak kell aztán tulajdonítanunk, hogy 1737-től 1872-ig, a határőrség megszűntéig, a végvidék történetéről egyáltalán semmiféle munka sem jelent meg, még katonai részről sem, pedig ez intézmény fönnállása idején csakis ők juthattak hozzá a hadügyi iratokhoz. Igaz, hogy a katonák legalább a hivatalos iratoknak e hiányán iparkodtak segíteni, a mennyiben néhány hivatalos állásánál úgy, mint tekintélyénél fogva illetékes katonai férfiú megkisérlette ezen iratokat összegyűjteni, de ezen igyekezetnek a véghelyek k e 1 e t k e z é s é ről és első századáról (1527-től 1578-ig, sőt 1600-ig) azaz éppen a legfon1 «Soviel man . . . aus bewáhrten urkunden, glaubwürdigen geschichtsschreibern und andern zuverlássigen nachrichten in erfahrung . . . zusammenbringen können.» U. o. 2 «Es sind zwar leider in dasigem generalat einige annales und documenta entweder nie aufgehoben oder durch nachlassigkeit der vorzeitigen commandanten verlohren worden, wenigstens findet sich bei der general-ambts-vervvaltung kein arcliiv und bei dem commissariat- und auditorial-ambt entschuldigt man sich, dass durch unvermuthet entstandene feuersbrunst verschiedene documenta, protocolla und andere schriftliche urkunden von den flammen verzehret worden, woraus die meiste und vollkommendste information in einer zusammenhangenden serie chronologica wáre zu entnehmen gewesen.» A hg. id. jelt. u. o.