Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1490-1527. (Budapest, 1903. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 1.)

dig hatalmas Ujlaky L. hg. (1. a 48 1. jegy.), annál inkább a horvátok (1. a XLIII. sz. a. ir.), a kik törvényes királyaiktól már alig reméltek is segítséget. A nagyhatalmú gr. Frangepán Bernát 1511-ben még az Istenre kéri a királyt, segítse meg az országot különben menthetetlenül elvész (1. a XXXI. sz. a. ir. a 25 1.); de már 1524-ben gr. Zrinvi Miklós azzal menti magát Ferdinánd fhg. előtt a vád ellen, hogy a törökökkel czimborál, «er habe zu mermaln zu Kgl. W. gen Ungern geschickt und an s. W. zu mermaln pegert, ime hilflich wider die Turcken zu sein, und pegert im und ander Krabatn zu schutzn, hat aber nie kain ansehen gehabt, hat kain schutz, noch scherm nie erlangen mogen > (1. a. CXC. sz. a. ir. a 299. 1.). E reménytelen helyzetük reákényszeríttete őket, y.) hogy a törökökkel megalkudjanak (1. a CCXIX. sz. ir.), a mi gyanúba keverte őket az osztrákok előtt ; U) hogy idegen segítség után nézzenek. Már 1494-ben (1. a III. sz. ir.) a bir. rendekhez, utóbb pedig úgy a főnemesség, mint maga a bán is (1. a XLIII, XLIX, LXXXIV, LXXXIX. sz. ir.) az osztrák tartományokhoz fordulnak. Ezek többször hangsúlyozzák Ferdinánd fhg. előtt, hogy Horvátország az ő védőpajzsuk (pl. 1522. a krajnai rendek «Krabatland . .. diser land vorschilt bisheer gevvesen», 41. 1.), úgy, hogy végül maga Ferdinánd is elismeri a rendek előtt, hogy a horvátok, ez a keresztény lovagi nép, als ain zwinger, maur und vester schilt unserer Nö. lande geacht mogen werden» (1. a 64 és a 291. 11.), a kiket már csak vagy főleg ezért is meg kell segíteni, de meg azért is, mert a kis Krajna képtelen maga magát védeni (wider des Turcken macht gar vili zu schwach und ganz unfruchtpar, 1. a 41. 1., dits landts macht klain ist, 1. az 58 1.). A védelem 1521 óta annál szívósabbá lesz, mennél erőteljesebb a támadás. Belgrád elestének hírére (1521) Ferdinánd az öt tartományban sz. Bertalan napjára (aug. 24) külön gyűlést hirdettetett. E gyűlésre küldött követeinek utasításában (1. a XXXV. sz. ir.) kimondja, «daz wir und unser erbliche Nö. lande uns in die gegenwer wider den Turken schicken muessen . Ezen év gyűléseinek határozatait nem ismerjük, s így