Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1490-1527. (Budapest, 1903. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 1.)

érdekli is. Erezte is mind a három e véghelyek keletkezése és első századbeli múltja ismeretének a szükségét, még pedig régóta (s tegyük hozzá mindjárt, érzi még ma is), a mennyiben ez az osztrák örökös tartományokat 1469 óta mind gyakrabban pusztító törökök ellen való védelemre a magyar szent koronához tartozó horvátoklakta földből kihasított véghely-vidék Ferdinánd fhgnek a magyar trónra lépése óta lassan bár, de annyi és oly gyökeres szervezésen és mélyreható változáson ment át, a míg az 1872-ben föloszlatott nemzeti határőrség kifejlődött belőle, hogy e katonai intézménynek a keletkezéséről és az 1578-ig történt fokozatos fejlődéséről már a XVIII-ik század első felében még maguknak az intézmény élén álló katonai hatóságoknak sem volt biztos tudomásuk. Világosan látható ez már Heister altábornagy 1717-ben 111. Károly királyhoz intézett emlékiratából is, a melyben a varazsdi generalatust annyira összezavarja, vagy jobban mondva, azonosítja az oláh határőrséggel (Wallachische nation), hogy ennek a kiváltságaiból magyarázza ki amannak a szükséges voltát.

1 1737-ben pedig ennek a zavargó varazsdi ordinarii civitatis Segniae sacrae coronae Hungáriáé subjectae), kikötvén, hogy Ferdinánd őket a magyar szent koronától soha el ne idegenítse. ( . . . quod sua invictissima regia matas temporibus futuris nunquam civitatem hanc Segniensem e potestate regni Hungáriáé et sacrae coronae alienare, tradere et abdicare et alicui alio dare possit, nisi sub regno et sacra corona Hungarica . . . tenere et conservare possit et valeat . . . L. alább 1527 jun. 20., 682. 1 , DXXXIV. sz. a.) — A bihácsiak eskülevelét nem sikerült megtalálni, csak Ferdinándnak erre adott válasza van meg. (L. alább 704.1., DLI. sz. a.) Ferdinánd úgy ebben, mint a zenggieknek adott válaszában (L. alább 1527 jul. 27., 699. 1., DXLVI. sz. a.) magyar királyi jogának még az említését is föltűnően kerüli. 1 «Die Vertráge . . . die in Archíven liegen,*) wurden von allén *) Erre azt jegyzi meg Vanicek : «Ich habe nur das v. J. 1538. sowie das von Sichelburg vorgefunden. Sie müssen höchstens im Archiv des RKMs. liegen», — ezt pedig módjában lett volna átnézni, azonföliil nem vette észre, hogy Heister önmagát czáfolva azt mondja tovább : «es (t. i. d. Volk) achtet dieselben so hoch, dass es sie wie ein Heiligthum in den Hánden ihrer Bischöfe verwahrt und ohne die grösste Feierlichkeit niemals eröffnet.» A köv. 1. i. m. 169. I.