Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1490-1527. (Budapest, 1903. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 1.)

állandó székhelyhez jutott. Váljon ekkor visszavette-é az alsó-ausztr. kamara irattárában és az alsó-ausztr. kamara alatt álló «Schatzgwölb»-ben levő iratait, vagy azokat otthagyva, új irattárat kezdett, az iratokból ki nem deríthető. Körülbelül 1585 óta említés történik egy <- alte registratur ról, mely az udv. kamara regisztrátora alatt áll. A két kamarának 1635-i egyesítése után 3 külön őrzött irattárról van szó: 1. az udv. kamara régi, 2. ugyanannak rendes vagyis új és 3. a beolvasztott alsó-ausztriai kamara irattáráról. Az elsőt és az utolsót 1682 óta egy levéltáros kezelte (Schmerling), majd 1710 körül közös hefyiségben egyesítették őket. Az udv. kamara első regisztrátora Prandt János volt, a kinek helyére 1536 aug. havában Tunckhl Sebestyén jött (ÖG., 45 k. 114 1.). Tunckhlt 1541 márcz. 19-n Niederhaider Albin György váltotta föl (ÖG., 52 k. 84 1.), Niederhaidert pedig 1546 aug. 24-n Dunant Eustach (ÖG., 59 k. 170 1.), a kinek 1573-ig terjedő hosszú hivataloskodása után az udv. kamarának úgy Bécsben maradt (hindterlassene), mint Prágába vitt (anvvesende) része külön irattárnokot kapott. Az alsó-ausztr. kamara irodájának is saját külön regisztrátora volt. Az első 1524-ben fordul elő: Brunner Kálmán (ÖG., 22 k. 492 1.), őt követték Iglshofer Ferencz, Schweinhaml János stb. E kamara irodája 1548-ban kapta első saját külön szabályzatát (Nö. camerregister, 1548. évi köt. 97 1.), de ezt semmikép sem tudtuk megtalálni (a lapszélen t. i. az a megjegyzés áll mellette: im fascicel der camerinstructionen, ilyen pedig ma nincsen) s így csak magának a kamarának 1527 jan. 1. kapott új szabályzatából közöljük a «Gedenkbuch»-okra (1. a XXIII. s köv. 11.) vonatkozó helyet, mely ekként szól: „Jorg Diemer als unser raitcamersecretari .... auch die regitraturn und ander schriften aller camerhendl ausserhalb des, so raitungen betrifft und ainem puechhalter zu handeln und zu verwaren geburt, und die brieflichen urkunden und dergleichen camersachen ordenlich und bewarlich, auch bei unserer raitcamerc a n z 1 e i guete ordnung gehaltn und das] er vleissig aufsehen hab, das die beratslagten hendel notturftigklich verfasst und rechtgeschriben, und ivás not isi, ordenlich geregistrirt iverde . . . Demnach habén wir ime ainen copisten zuegegeben, alsó das