Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

ván közvetítője, másfelől pedig az a meggyőződésem, hogy az ilyen családi oklevéltáraknak nem csupán az a hivatások, hogy az anyagot pontosan közöljék, hanem a szerkesztő bizonyos fokig kalaúz, a ki az anyagot közvetetlenül ismervén, egy s más oly részletre figyelmeztet, melyek a történetírást általán is érdeklik. Természetes, hogy nem teljes feldolgozásról van szó, mert az esetben az oklevéltár csak függeléke lenne az illető monographiának. Erre a vállalatra nem is elégséges a közöltük anyag, mert mi a dolog természeténél fogva sem adhattak a Blagaycsaládra vonatkozó összes adatokat, egészen eltekintve attól a körülménytől, hogy absolut biztonsággal teljes-nek mondható oklevéltár nem is lehetséges. Szerkesztő-társammal mindenekelőtt arra törekedtünk tehát, hogy a rendelkezésre álló, s mint megjegyeztük, az idők folytán megfogyott weissensteiniBlagay levéltárat adjuk teljesen. Ezt az anyagot kiegészítettük a budapesti Országos Levéltár, a bécsi titkos és pénzügyi levéltár s több gyűjtemény anyagával. Elmondhatjuk, hogy megközelítőleg teljes képet adunk, s hogy a históriai vezérfonalat e gyűjteményben megtalálja a történeti kutatás. Nem szándékom hosszas levéltári excursiókba bocsátkozni, de rá kell utalnom arra a körülményre, hogy családi levéltáraink kutatásának az a főnehézsége, hogy — a zsélyi Zichy-féle levéltártól elnézve — központosított nemzetségi levéltáraink nincsenek. Az Erdődy családnak főlevéltára Galgóczon van, ennek kiegészítő része Monyorókeréken, egy része Vörösvártt, s Varasdon; hányfelé vannak az Esterházy, a Pálffy, a Batthyány levéltárak? A minek azonban i*