Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

Imre 1279—1482-ig szakadatlan sorozatban a Ratetics nemzetség — ha nem is tételesen izenként, — de nagyjából teljesen igazolható képe. A generatio megalapítója: Rathey, Rata, Rate, Race, ettől ered a Ratetics Ratefia collectiv név, 1426-ban az Ajtics-családi név válik ki az elszaporodott nemzetségből, majd a Szenkóczi Szkornicsok. Ezeket az elágazásokat Oklevéltárunk mutatja ki. Tkalcsics Mon. epp. Zagr. I. kötetéből pedig a következő vonatkozásokat idézzük: 1211. »terra Raten super lluvium Glinyza«. (26. 1.) Pelava-föld. V. ö. Oki. XXIV. 1225: sex generaciones comitatus de Gora; Pridizlai videlicet de Bojna, Alpret, Martinus filius Brochoinae, Rate, Bizlai, Trmha et fratrum. (55. lap.) 1234: »Rata cum tribus filiis suis, videlicet Gamaticia (Gemizina), Martin et Isanj.« (74. 1.). 1252: »Genzine, lilius Ratha« pristaldus Alexandri vicebani Alexandri comitis Zagrabiensis. (96. 1.). 1261 : regni nobiles : Pouorsanus filius Rata.« (127. 1.). 1285: Bosefia Zemk, testvére Marén, Sztojszláv fia Vlcseta, Csernk fia Dobrotch és Radei, meg Bratesa fia Vecsincsrét nevű birtokukat tíz márkáért bevallják Arland fia János ispánnak, uroknak, István bánnak a részére. (217. 1. — Oklevéltárunkban Vlcseta 1279—8. a Jelenk fia. 24. 1. A Szenkócziak azonban kétségtelen Rateticsek.) Hogy ezek Race Rach nemzetségbeliek, kitűnik 1294-ben : »Zemk filius Bose, fráter Wlkoy. Radey filius Wlkovoy, fráter Ramóna, item Rethk filius Nenadai de genere Rach« Drozgométi birtokukat két márkáért bevallják István bánnak. (233. 1.). 1295: Rata fiai. (244. 1.). 2. A Ladyhovycli (Ladikovity [Ladikovic, Ladchovic]) nemzetség. 1440-ben a zágrábi káptalan a Pethryegh (Petregi) Iván iiait : Pétert, Pált, Balázst és Fülöpöt beiktatja a Gumazfia Mike Ladykowigh-i birtokába. (CXVII. sz. oki.). E Gumaz okvetetlenül abba a nemzetségbe tartozik. 1504-ben a Ladyhovich-nemzetségbeli Szankovics György. Miklós és Iván fiai érdekében a czetini kerületben fekvő kersztinai birtokát háromszáz arany forintért Gergely kalocsai érseknek s unokaöcscsének, Czetini Jánosnak (mindkettő Frangepán) örökbe vallja. (CCXXIV. sz. oki. és Oklf. X.). Ladihovics (Ladihovich) földje a Szt.-Miklósról nevezett guercsei főesperességi kerületnek a plébániájához tartozott a zágrábi püspökség területén. Stenisnyák mellé sorakoztak mindezek a nemzetségbeli birtokok, az volt a középpontjuk. (Tkalcsics a Zágr. kápt. stat. a XIV. sz. II. k. 93. 1.).